Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom

107 5. A halott edényeinek összetörése, mint temetkezési szokás. Ismeretes, hogy az őskorban mind a hullatemetkezéseknél, mind a halotthamvasztásnál szokásban volt a sírbahelyezett mellékleteknek, főleg kardnak, tőrnek, ékszernek összetörése, összehajtogatása. Sokan azt hitték, hogy ezt a sírrablók miatt tették, mások a hely szűkére is gondoltak, legvalószínűbb azonban, hogy ez a szokás az aniinizmuson alapszik, melyszerint a tárgyak is élnek, azoknak is lelkök van és ha a tulajdonos meghal, azokat is meg kell ölni, hogy lelkeik a meghaltat a túlvilágra követhessék és ott tovább szolgálják.

6

3 Vagy amint Wilke egy más helyen mondja, hogy amiként a halottnak lelke csak a test megsemmisülése után szabadul meg kötelékeitől, úgy a sírbahelyezett tárgyak is csak akkor tudják követni gazdájukat a túlvilágra, ha széttöretnek.

6

4 Fig. 16. kép. A 2. sz. gyermeksír kibontás után. Sőregi múzeumőr felvétele. Das Kindergrab N. 2 nach der Aufdeckung. Phot. Kustos Sőregi. De nemcsak a fémtárgyak, hanem az agyagedények is részesültek hasonló sorsban. így Egyiptomban gyakori szokás volt, hogy a sírmellékleteket használhatatlanná tették „megölték", az agyagedényeket megfúrták, a kőkéseket és kőedényeket széttörték. Miután ezt rendszerint értékesebb tárgyakkal cselekedték meg, Scharff professzor vallási okok mel-