Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom
105 Ezeket éppen úgy kezelték, mint az áldozati állatokat. Valósággal lemészárolták őket. Fejüket s más testrészeket a gödörbe tették, a többit bizonyára elfogyasztották. 5 8 Állatáldozatoknál is megvolt az a szokás, hogy az áldozati állat egy részét a földbeásták, másrészét szétosztogatták, vagy felhasználták az áldozat célja szerint. 5 9 Az emberáldozatokkal kapcsolatban meg kell még említenünk nagy általánosságban, hogy rendszerint gvöngeelméjü, vagy nagyon elhagyatott embert áldoztak fel. Magasabb kultúrájú törzsek az einberevést lassan elhagyják, de minden alkalommal az ősi szokásnak kifejezést adnak. 6 0 A konyári rézkori temető sírjai között két ú. n. edény-sír van : az 5. és 8. számú. Az 5. sz. edényes-sír a 4. sír fejétől K-felé 120 cm. távolságra, 80x80 cm. nagyságú, 50 cm. mély külön gödörben volt. Mondhatnám, vadul összetört, 3—4 nagy agyagedény darabjai feküdtek benne egy tehén (?) lapockatő társaságában. (Fg. 9 kép.) Kérdés, mire lehet itt gondolni? Halotti lakomára és állatáldozatra, amikor is a 4. sírba való temetkezésnél edényeket törtek össze és az áldozati állat egy részét a gödörbe tették s a többit elfogyasztották? Vagy valaki olyan hozzátartozót temettek itt el jelképesen, akinek holttestéhez valami oknál fogva hozzájutni nem tudtak? Az ilyen sír az ú. n. kenotcifion, mely Homeros époszaiból több helyről ismeretes (Telemachos, Patroklos stb.). Diaconus említi a longobárdokról, hogy ezek is az idegenben elhalt törzsbelieknek sírhalmot emeltek s arra magas madárfej ü rudat tűztek. Ez a szokás ma is él ,,az ismeretlen katona sírja" felállításában. 6 1 Ha rézkori temetőnkben a másik, 8. sz. edény-sír is olyan volna, mint az 5., akkor ezt a különben közkedvelt megoldást tartanám részemről is a legelfogadhatóbbnak. Azonban a 8. sz. edény-sír (Fig. 11. kép.) egészen más gondolatokat támaszt bennünk. Amint már a sírok leírásánál röviden ismertettem, itt a hatalmas és minden bizonnyal erőszakkal összetört vastagfalú váza mellett három helyen emberi karcsontok darabjai feküdtek, abban a gödörben, melyet a váza részére ástak és abban a nívóban, melyben a váza feküdt. Itt kenotáfion-ról nem lehet szó, mert íme itt vannak az emberi csontok is. Távolról sem lehet arra gondolni, hogy a nagy váza melléklete annak a pár szilánk emberi csontnak. Jó 4 méterre fekszik a legközelebbi 2. sz. gyermek-sírtól, tehát azzal nem igen lehet összefüggésben. Talán a legjobban megközelíteni véljük az igazságot, ha ennél az erőszakkal összetört nagy vázánál kannibálizmussal egybekötött halotti áldozatot tételezünk fel. Az egyszerű «étel- vagy italáldozat gondolatát is megdöntik az emberi csontok. Visszatérve az 5. sz. edény-sírhoz, — miután ez az erősen
