Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Függelék - A debreceni cseréppipa

100 Az öreg ember elnyálazza a pipaszárat, ezért így gúnyolódnak rajta : Mit ir a hosszú pipaszár, Vígig folyik rajta a nyál. Aggyatok egy szalmaszálat, Hadd piszkájjam ki a nyálat... A dohány mindig a barátság jele. Ezért mindig meg kell kínálni a vendéget egy pipadohánnyal és azt nem illik visszautasítani. A pipa kibékülés jele a magyar embernél, ezért szívnak békepipát. A pásztorok, parasztok tréfás játékot űznek vele, mikor ,,üssünk pipát !" játszanak. Megfogják a pipaszárat sarkával erősen összeütik a pipát és akié eltörik, az a vesztes : hozathatja a liter bort. A régi pipás ember így beszélgetett pipájával : Pipa összeveszett a gazdájával, A csutora meg a pipa szárával, Pipa el ment Heves megye felé, A csutora Hajdú megye felé. Eccer, eccer. . . csütörtöki napon Bekopogtat pipa az ablakon. Jó reggelt, jó reggelt ídes gazdám, Lesz í belém egy jó kis szűz dohárí ?

u A gazda is muzsikást fogadott. Jó dohányír száz forintot adott. . . Pipa elhitta a dohánzacskót, A csutora erszínt, kovát, taplót. A szurkáló menten előugrott, Hát én ídes gazdám hová jutok ? Ide, ide a zacskóm szilire. Maj' jó leszel a sallang vígire. Manapság a cigarettázás egyre jobban kiszorítja a pipázást. Azok a kevesek is, akik még pipálnak, az új divatnak hódolva, külföldről behozott sablonos dísztelen, rövidszárú fapipából pipálnak. Ecsedi István. 4

4 Ec sedi István—Bodnár Lajos : Hortobágyi pásztor- és betyárnóták. Debrecen, 1927. 90. lap.