Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)
Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1930. évi működéséről és állapotáról - II. A múzeum ünnepélyes megnyitása - Függelék a II. fejezethez. A Déri Múzeum május 25-ki megnyitásán elhangzott ünnepi beszédek.
30 képpen —, hogy 1923 augusztus havában, mikor az értékpapírok árfolyama tetőpontra jutott, az építési tőke papírforma szerint oly összeget mutatott, mellyel az akkori viszonyok között a Déri-múzeum palotáját (bár a mainál jóval kisebb mértékben) meglehetett volna építeni. A kultuszminisztérium részéről meg is indult a kezdeményezés, hogy a helyzetet kihasználva, az épület mielőbb tető alá jusson. A város vezetősége is mindent elkövetett, hogy ez sikerüljön. De a kedvező konjunktura rövid ideig tartott. Az értékpapírok árfolyama rohamosan esni kezdett, viszont az építési munkabérek és anyagárak szökkenésszerüen emelkedtek. Az építési akciót abba kellett hagyni. Megmaradt azonban az az eredménye, hogy a Déri-múzeum építésének első terve — Györgyi Dénes és Münnich Aladár műépítészek munkája — készen állott és alapja lett a később tényleg kivitelre került építési tervnek. Valamint az is, hogy az épület alapkövét szép ünnepséggel az adomány tevő jelenlétében 1923 szeptember 23-án a Füvészkertben — mai helyén — jelképesen elhelyezték. Déri Frigyes meghatott érzésekkel állott élete munkásságának e betetőzésénél s most már bízva-bízott benne, hogy az alapkő fölé az épületet is ő emelheti. Sajnos, a végzet ebben megakadályozta. 1924 október 27-én bécsi palotájában fájdalom nélküli hirtelen halállal mult ki a fenkölt gondolkozású, nemes érzésű, ritka jószívű ember, Debrecen nagy jóltevője. Hogy mennyire szívébe zárta Debrecen közönsége Déri Frigyest, annak legszebb bizonyítéka az őszinte gyász és fájdalom, mellyel halála hírét fogadta. Az összes felekezetek templomaiban gyászistentiszteletet tartottak. A temetés órájában megállott Debrecenben minden forgalom s a Rákóczi-harang zúgása mellett siratta a város egész közönsége Debrecen nagy halottját. Déri halála szinte végzetesnek látszó csapás volt a múzeum felépítésének ügyére. Kiapadt vele az áldozatkészség forrása, mely a súlyosra vált gazdasági viszonyok között is biztosította volna az építkezést. Déri ugyanis el volt tökélve arra, hogy további áldozatokkal, anyagi ereje megfeszítésével előbb-utóbb az épületet tető alá hozza. Most azonban a helyzet vigasztalanra vált. Az államkormány minden erejét arra összpontosította, hogy a pénzromlással teljes züllésnek indult gazdasági életet s
