Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1918-1920. évi állapotáról (1921)

II. A múzeum XV. évi jelentése 1919-ről

8 biztosnak gondolt helyen elrejtettük. A közönség előtt a múzeumot ismét bezártuk ; azt csak az oláhok kivonulása után nyitottuk meg ismét. Többé egyetlen levelünk sem ment postán. Nemzeti érzésünk és az óvatosság tiltotta, hogy az oláh cenzúrával legkisebb dolgunkat is közöljük. Kerültük, hogy életjelt adjunk magunkról. A felügyelő bizottságot egész éven át nem hivtuk össze. Kezdetben azért, mert a népköztársaság 8. néptörvénye az előző közigazgatási szervezet minden alakulását megszüntette ; később pedig azért, mert a megszálló ellenség külön engedélyhez kötötte bármiféle gyűlés tartását. Megszakadt a Múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőségénél való összeköttetésünk is. Elmaradt az addig élvezett államsegély. A város ugyan most is folyósította a tőle járó javadalmat, de államsegély nélkül és mindenféle munkának, árúnak soha nem hallott, mérhetetlen megdrágulása miatt a legszigorúbb takarékosságra kellett szorítkoznunk. A reánk nehezedő rendkívüli súlyos körülmények teljesen felborították a rendszeres gyarapodás programmját. Vásárlás útján is igen ritkán, csak jól megfontolt esetekben szaporíthattuk egyikmásik osztályunk anyagát. így szereztünk debreczeni régi család köréből a múlt század elejéről való helyi vonatkozású nyomtatványokat, színes és egyszínű fotográfiákat, melyek ösmert nevű, helybeli egyéneket ábrázolnak ; egyéb múzeális tárgyakat is, pl. Debreczen látképét 1815-ből (rajzolta Kiss Sámuel), Beregszászi Pál és Karacs Ferenc néhány rézmetszetét. Haranghy Jenő rajzaiból megvettünk tíz darabot, debreczeni népéleti jelenetekkel. Jó vétel volt Track Ádám száz év előtti debreczeni órásmester rézszekrényben levő asztali órája és egy ametiszt köves, zománcos aranygyűrű, mely hihetőleg XVII. századbeli debreczeni ötvös műve. A néprajzi tárnál 2 l-f éle 40 darab pintérszerszámmal szaporítottuk e kézműipar emlékeit. Az ajándékozások száma előző évekhez képest a szomorú gyászos esztendőben sem csökkent. Régiségtárunk fegyvergyűjteménye különösen megszaporodott, aminek közvetlen oka a proletárdiktatúra által kibocsájtott fegyvertilalom volt. Sok régi fegyverkedvelő inkább múzeumunknak ajándékozta régi szép puskáját, kardját, semhogy a vörös-elvtársak prédájára jusson. A sok adomám közül különösen hálás köszönettel említjük meg Csatári Szűcs Bertalan, ifj. Gyürky Sándor, ifj. Rickl Antal, Sárváry Lőrinc, özv. Sesztina Lajosné, Sesztina Jenő és Varga László igen becses fegyver-ajándékait. A modern kegyeleti tárgyak csoportjába pedig két szép selyem, hímzett zászlót sorozhatunk be. Egyiket Sesztina Jenőné úrnő és társai ajándékozták. Ezt eredetileg a debreczeni 2. honvédhuszárezred számára készítették debreczeni nők. A másik zászló a debreczeni kőművesek egyesületéé volt. A megtévedt vezetők a proletárdiktatúra idejében vörösre akarták azt is festetni, amit azonban múzeumunk közbelépése megakadályozott. A néprajzi osztály javára könyveltük el a debreczeni temetők díszes fa-