Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1911. évi állapotáról (1912)

Ásatásaink az 1911-ik évben - I. A hortobágyi juhjárás porosháti halmai

27 fektetve hantolta el, 80—90 cm. széles, 180—220 centiméter hosszú, 50—100 cm. mély sírokban, koporsó nélkül ; a sírok fölé azután kisebb-nagyobb halmokat emelt. Az ásatás részletes leírásánál majd látni fogjuk e sírok mellékleteit, amelyek lia nem is tiszta, legalább homályos fényt vetnek ezek korára s amelyek lovas egyén (nem merem még azt mondani, hogy lovas-nép) emlékeit is magokba foglalják. A megásott halmok közül — rövidség okáért — e helyen csak azokat ismertetem, amelyek érdemes megfigyelésekre alkalmas leleteket szolgáltattak. Az ásatás eredménye im ez : 1. halomcsoportnál : 2. sz. halom ; — a csoport déli szélén, — az előbbivel nyugot felől szomszédos, alapátmérője 17 mtr., magassága 1 mtr. kelet-nyugoti irányban haladó hat méter ho-szú, két méter széles árokkal mentünk bele. Fél- és egy méternyi mélységben humusszal kevert sárga lőszréteget vájtunk keresztül : a második agyagréteg felett egy sárgakova darab, alatta pedig egy méternyi mélyen égett föld réteg, tűzhely maradványa tűnt elibünk. A tűzhely mellett vettük észre az árokra 45 fokos szög alatt eső sírgödröt, melyben másfél méternyi mélységből fejlett teknikával készült vörhenyes sárgaszínű, 14 mm. vastag edénytöredék került elő. Törése gttndos iszapolásról tanúskodik ; égetése azonban egyenetlen s biztosan meg nem állapítható, hogy korongon, vagy szabadkézzel készült-é ? Ugyanott talált vékonyabb, szürkeszinű cserépről ez már biztosan látható. Két méter mélységben tágas sírüreg fenekén rendetlenül szétszórva egy teljes ép fogsorral b ró emberi alsó állkapocs, két felső és alsó lábszár, egy felső karcsont s medencecsont hevert közelebbről fel nem ismerhető rendeltetésű kisebb vas- és bronztárgyak törmelékeivel vegyesen. A legnagyobbik vasdarab talán keresztvasas tőr, a másik pedig, belső oldalán fakordoványokkal, talán landzsacsúcs köpűje volt. Van eg\- vékony hengeres vastöredék is hozzátapadt, áttört bronzlemezzel. 4. sz. alacsony halmocskában 130 cm. mélyen találtuk a sír fenekét. Tartalma ennek is feldúlva és kifosztva. A fej helyén valamely nagyobb vastárgv töredékei, reájuk tapadt fafoszlányokkal; a sírüreg fenekének közepén összeroskadt koponya ;