Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1909. évi állapotáról (1910)

Jelentések múzeumunk 1909. évi ásatásairól - III. Ásatás az egyeki szőllőskertben

45 elhunyt kedveseik hamvait őrző çmez urnák egyes részeinek ilyen harmonikus alakításával : nehéz volna ma már erre találó feleletet adni. Én egyszerűen reá akartam terelni a figyelmet a bagosi és egyeki potrohoá urnák mérésénél észrevett meglepő sajátságra. — Alkalmazására a halál utáni állapotról vallott hit lehetett irányadó ; de épen így feltehető az is, hogy puszta megszokás állandósította, miként a közönséges fazekas iparban ma is találkozunk egyes termelőhelyeket jellemző avitikus kedvelt formákkal. Például az agyagkorsók közül a nádudvari fekete korsók öble majdnem teljes gömbidomu ; átmérője, magassága úgyszólván egyforma. A turi mázos korsót már karcsúság jellemzi ; amahoz képest, inkább magas, mint széles. A révi fehér, vászon korsók és a tasnádi mázas korsók ismét öblösebbek, mint a túriak. De hogy ezeknél is vannak eltérések, amint ez a bagosi és egyeki urnáknál látható, amikor az urna jóval magasabb, mint a has bősége, az szinte természetes. Mert hiszen a lágy agyagból készült edény száradás közben gyakran kimegy eredeti formájából. Ritkábban fordulnak elő a virág-kehely alakú urnák, amelyek haranghoz, vagy méhkashoz is hasonlítanak. De míg a gömbölyded urnák agyaga homegénabb összetételű, kevesebb idegen anyaggal bir, felülete pedig gondosan mindig símított, — emezek agyaga a törésnél szemcsésebbnek, darabosabbnak látszik, felülete is durva, rücskös. Amazok kívül barna, sárgásbarna, vagy szürke színűek, valamely festékanyaggal, elvétve grafittal bevontak, belől rendesen vörhenvps színűek ; emezek kivétel nélkül kívül-belől téglaveres színt s ennek árnyalatait mutatják. E virágkehelyt utánzó edények szája alig észrevehetően hajlik ki ; ha kisebbek, a hasi részt a peremtől alacsony nyakszerű, ujjbenyomatos tag választja el. Körülfutó ujjbenyomatokon, a peremen lévő lekonyult csücskökön és félkörös kicsiny füleken kívül más díszítésök nincsen is. A bögrék leginkább alacsonyak, gömbszelvény idomú testtel, melynek alsó része fenék számára meg van lapítva, olykor benyomva. A gömbölyded hason lévő nyak hol rövidebb, hol hosszabb, többékevésbé kihajló peremmel s a szájból felfelé kanyarodó egy-egy füllel. A fületlen bögre épen úgy kivétel, mint a talpas csupor. Ha nincs rajta fül, van két lyuk a peremen ; ezt zsinórra fűzve akasztották fel. Ha csöves talpa van, két fület ragasztottak reá. Ezen áldozati vagy ételtartó edények igen vékony fallal birnak s rendesen iszapolt agyagból készültek. Színök barna, hamvasszürke. olykor vörhenyes. Díszítésök félkörös, függőleges vagy ferde hornvolás a hason ; néha csücskökkel vegyítve. A bekárcolt vonatozás gyérebben fordul elő. A fedötálak ellaposodott csonka kúphoz és gőmbszelvényhez hasonlítanak. Szélök vagy kifelé hajlik tagolással, vagy befelé ívesen. Parányi fülecskék és simmetrikuson elosztott 3—4 csücsök sohasem hiányzik róluk. A befelé hajló peremű tálakon koszorút alkotó