Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bihari-Horváth László: A bakonszegi parasztközösség által a XVIII. században hasznosított puszták története: a Kovácsi- és a Bócsi-puszta

művelés alatt álló határa egy jelentősebb részének) kiterjedését segítenek meghatározni az oklevél helynévmegjelölései. Az oklevélben szereplő helynevek (nagy valószínűségű) azonosítására a XVIII-XIX. századi kéziratos térképek, katonai felmérések kínálnak lehetőséget (4. ábra). Dóczi (közvetetten Mezőgyániné) hatalmaskodásának jogalapját az okleveles források nem jelölték meg és bár az ügy kimeneteléről, a perben született ítéletről sincsen konkrét adat, mégis feltételezhető, hogy végül elmarasztaló ítélet születhetett, mert 1479 szeptemberében a váradi káptalan is - testimoniumaira hivatkozva - igazolta az országbírónak jelentett jogtalanságot és a király személyes jelenléte elé idézte annak elkövetőit. A XVI. században Kovácsi a Nadányiak körösladányi uradalmának részét képezte. 1505-ben a rákosi országgyűlésen békési követként részt vevő Nadányi László a település birtokosa. 1514-ben és 1517-ben Nadányi Mihályt, 1532-ben pedig Nadányi Istvánt, Gyárfást és egy harmadik testvérüket írták össze a település földesuraiként. Az 1552. évi dikális összeírás (21 jobbágyportával és feltételezhetően 200-nál is nagyobb számú lakónépességgel

4

2) ugyancsak Nadányi Istvánt találta a település birtokában. Az ország három részre szakadásakor Nadányi Gyárfás és Gergely mint Szapolyai János özvegye, Izabella királyné hívei szerepelnek a forrásokban.

4

3 A század közepére nemcsak Kovácsi, de az egész Tiszántúl a török hódítás előterébe került, amikor a Fráter György meggyilkolását követő nagy török hadjárat során az Oszmán Birodalom elfoglalta a Temes-vidéket és (a kutatásom szempontjából fontosabb, vizsgálati területemre nagyobb hatást gyakoroló) a Tisza vonalát védő Szolnok várát. 1555-ben Kovácsi már húsz porta után adózott a töröknek

4

4 és bár nem a ténylegesen (közigazgatásilag) megszervezett hódoltság települési tagjaként, de a kettős adóztatás övezetébe tartozva, még a hódoltsági falvak szolgáltatásaitól is súlyosabban terhelve egyúttal ki volt téve a mindkét hatalom részéről indított sarcoltató portyáknak és a szervezett hadjárásoknak. A település 1566-ban, majd 1572-73-ban is szerepelt a török defterekben.

4

5 Utóbbiban (a szolnoki szandzsákhoz tartozó debreceni náhie defterében) 17 házzal és egyháza említése nélkül, melyből talán temploma 1550-es, 1560-as évekbeli elpusztulására lehet következtetni.

4

6 A települést 1599-ben, 1600-ban és 1604-1605-ben is hódolt faluként írták össze, birtokosai továbbra is a Nadányiak 4

2 Vö. Kováts 1972: 77-88. 4

3 Karácsonyi 1900: 130. 4

4 Lukonich 1918. 73-75. 4

5 VelicsKammerer 1886: 124. 4

6 Módy 1990: 32. 118