Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bihari-Horváth László: A bakonszegi parasztközösség által a XVIII. században hasznosított puszták története: a Kovácsi- és a Bócsi-puszta

voltak. 1604-ben már csak három porta adófizetőit vehette számba az összeíró, 4 7 ami a XVI. század utolsó harmadában történt jelentős népességfogyást feltételez. A folyamatos sarcoltatás terhét, a vidék jobbágyságának a XVII. század közepé­re végképp elmélyült nyomorúságát jól mutatja egy 1665-ben kiállított oltalomlevél, melyet Wesselényi Ferenc nádor adott ki Nadányi János birtokos, valamint Kovácsi és Torda települések jobbágynépe kérésére. Ebben az oltalomkérés indokaként szerepel, hogy a paraszti közösségek „... az sok alá s feljáró, imitt amott lapangó lézengő marha hajtó tolvaj katonák és csavargók zaklatásai s quártélyozási miatt nagy szegénységre és csaknem végső pusztulásra jutottak... ". A nádor megparancsolta, hogy a két faluba senki ne merészeljen beszállásolni, sarcolni, jószágokat elhajtani. 4 8 A vizsgálati területen a XVII. század második felében egyre erőteljesebben már a királyi országrész is törekedett befolyását érvényesíteni, mivel Várad eleste után az erdélyi fejedelemség gyengesége erre módot adott. Korláth Zsigmondot, a felvidéki Korláthelmec és Nagyszlatina birtokosát 1668-ban ítélték el, mert az ónodi vár ka­tonáinak azt a parancsot adta, hogy hajtsák el a Bihar megyei Kovácsin Nadányi Já­nos jobbágyainak a nyáját. 4 9 Nem csoda, hogy a vidék jobbágynépe az 1640-1650-es években, ha tehette, elmenekült biztonságosabb helyre. Bár konkrétan a kovácsiak me­neküléséről nem szólnak a források, mégis valószínűsíthető, hogy ahogyan a környék, például Zsáka, Rábé, Szentkozma és Bölcs jobbágyai még a viszonylag távoli Deb­recenbe is elköltöztek védelmet keresve, úgy a kovácsiak is folyamatosan migrálták biztonságosabb területek felé. A XVII. század középső harmadában a térséget érintő hadmozgások jelentős pusztításának emlékét évszázádokon át őrizték a Kovicsitól nem messze, a Szentmárton és Bölcs határán 1658-ban lezajlott csata egyik mártír­jának, all. Rákóczi György szolgálatában álló Kádár vitéznek a történetéből született népköltészeti alkotások. 5 0 Kovácsi elnéptelenedése és pusztájának XVIII. századi hasznosítása Az 1692. évi kamarai összeírás már desertaként, elnéptelenedett településként vette számba Kovácsit, melynek ekkor Nadányi János és a Nadányiakkal leányágon rokon több más nemes, így Ghillányi György és Bonis János volt birtokosa. Kovácsi pusz­4 7 Lukonich 1918: 345. 4 8 Osváth 1875: 110-111. 4 9 Módy 1990: 34. 5 0 Vö. Ujváry 1990: 523-535. 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom