Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

Áll, áll még a vén diófa is, A kert is, a régi lugas is, És itt van itt... O, ne sírj szívem, Két mohos betű... Első szerelem!... Megállok a régi fa mellett, Ó! Jöjjetek elő kedves régiek, És adjatok áldást, messze hadd viszem Örök talizmánnak... Ne sírj már szivem!... Megyünk, megyünk új világ zajába: Hírbe, dicsőségbe, küzdelembe, lázba. Átlépek a zöldellő lapun, Kimegyek a régi kiskapun... A messzibe nézek: anyám meséje szól, Anyám bús meséje úgy sír valahol... ...Bús meséd szavával most én sírok anyám: „Isten veled falum! S elveszett tanyám..." (Magyar Falu naptára, 1931. számozatlan oldalak) 9. Esti dal írta Sinka István, a Gömbös-pályázat díjnyertese (1931. jan. 4. 1. sz. Megjelent a Megzendül az erdő c. kötetben, 1987) 10. így jó nekem A szívemet én eltemettem, Hogy ne lásson őszt. Jó így nekem Magamba zárni a magányt, S hallgatni egyre, hogy dalol Elásott szívem valahol, így jó nekem, ha bennem többé sose zeng Se hang, se dal; meg hogyha itt belül Mindörökre tart a süket, néma csend. 212