Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bihari-Horváth László: A bakonszegi parasztközösség által a XVIII. században hasznosított puszták története: a Kovácsi- és a Bócsi-puszta
tulásának pontos dátuma nem ismert. Egyháztörténeti adatok szerint még 1684-ben is tengődött néhány család Kovácsin, mert (a bakonszegiekkel közös) papjuk, Szaniszlai János szolgálatát ekkor még meg tudták fizetni. 5 1 A település első (de csak időleges és minden bizonnyal nem is a teljes lakónépességet érintő) elnéptelenedésére tehát valamikor 1684 és 1692 között (talán a szomszédos Zsáka pusztulásával szinkron, 1688-ban) kerülhetett sor. Ez azonban nem tartott sokáig, mert 1695-ben a Nadányiak jobbágyai már újra elfoglalták a korábban elhagyott portákat. A település birtoklásában is változás állt be a századfordulón: 1701-ben az udvari kamara megsemmisítette, majd II. Rákóczi Ferenc újból megerősítette Nadányi János birtokjogát. Kovácsi talán már a birtoklás igazolásának zavaros időszakában, de a közvetlenül a szabadságharc kitörése utáni években biztosan ismét (és immár végleg) elnéptelenedett. 1703. július 26-án ugyanis a bihari kurucokat a császáriak és két rác ezred katonái Pocsajnál megverték, majd felégették Diószeget és végigdúlták a Berettyó menti és a sárréti falvakat. Kovácsi jobbágynépe is e rácok elől menekült el. 52 Falujuk elpusztult, többé újra sem telepedett. 5 3 Kovácsi 1720-ban már, mint Bakonszeghez tartozó puszta tűnik fel a forrásokban, ahogyan a Furtai- és Bócsi-puszta is. A bakonszegi jobbágyok ekkor mindhárom pusztán 120 köblöt vetettek. 5 4 Pusztakovácsi további hasznosításának körülményeiről beszámol az úrbérrendezés korában készített összeírások egyike, az a kilenc kérdőpontra adott paraszti vallomás, melyet 1770 novemberében Bakonszegen felvételeztek: „Nem lévén Bakonszegnek elegendő határa, minekutánna eleink ezen helységet megülték, míg Nadányi uraknak a hozzánk közelebb, sőt a kertünk alatt lévő Kovátsi nevezetű pusztájukon, ménesek és gulyájuk nem volt, többnyire mind eleink, mind közelebb, mi is Kovátsi pusztán éltünk. Azután pedig Nadányi família nagyobb részént említett pusztát maga számára megtartván, mintegy negyven esztendőktől fogva némelyek Kovácsiban maradtak, mások ismét a méltóságos Rhédey familia engedelméből bócsi pusztának (melyet a Berettyó vize kétfelé hajt) a vizén innen lévő részét szántották és vetették. " 5 5 Az idézett forrásból tehát kiderül, hogy a Kovácsi-puszta paraszti közösség általi hasznosításának meglehetősen rövid időszaka a század elejére (megközelítőleg 5 1 Barcsa 1906: 181. 5 2 Módy 1990: 37. (Vö. Osváth 1875: 111.) 5 3 Itt szükséges megjegyeznem, hogy a XVII-XVIII. századi háborús eseményekkel, dúlásokkal szemben (vagy azok mellett) a település pusztulásának okát a XIX. század végi regionális ismeretterjesztő irodalom a Berettyó áradásával is összefüggésbe hozta, de a történettudomány - adatok híján - ezt az elméletet nem igazolhatta. (Vö. K. Nagy 1888: 53-54.) 5 4 Módy 1990: 37. 5 5 Bársony -Papp-Takács i. m. 209. 120
