Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Török Péter: Bihar vármegye 1706. évi limitatiója

Jogilag tehát Erdélyhez, hadellátás szempontjából viszont a tiszántúli districtushoz került Bihar vármegye és vele együtt Debrecen is. A szabadságharc első éveiben Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros, Bihar, Közép-Szolnok, Kraszna és Zaránd vármegye, illetve Kővár vidéke alkotott egy körzetet, amelyet Orosz György, majd később Krucsay Márton irányított.

6 A szabadságharc finanszírozására már 1704-ben rézpénzt bocsátottak ki 2 millió forint értékben. Adókat nem kívánt kivetni a fejedelem, hiszen ebben látta a felkelés egyik fő kirobbantó okát. Úgy gondolták, hogy a rézpénz bevezetése ideiglenes megoldást nyújt addig, amíg nem sikerül lezárni a háborút. Az elképzelések azonban nem úgy valósultak meg, ahogy tervezték. Az emberek már az elejétől bizalmatlanul álltak az új fizetőeszközhöz. Mindenki rézpénzzel próbált fizetni, de a saját termékéért ezüstöt várt el. A kialakult helyzetben hamar értékét - és hitelét - vesztette az ideiglenes pénz. A súlyos gazdasági problémákat a fejedelem tanácsadói csakis az adózás újbóli megindításával látták rendezhetőnek. Az 1706 januárjában tartott miskolci gyűlésen próbálták meg rendezni a felmerült kérdéseket. A többség továbbra is az adózásban látta a kiutat, ezt viszont Rákóczi ismételten elutasította.

7 Mivel a pénzadót szerette volna továbbra is elkerülni, ezért további 2 millió forint értékű rézpénz veretéséről határoztak.

8 Ezenkívül több olyan gazdasági kérdésben is döntöttek, amelytől a kereskedelem és a belső forgalom élénkülését várták.

9 Ilyen lépés volt az is, hogy a fejedelem utasítására a Consilium Oeconomicum minden megyét az élelmiszerek és az iparcikkek árainak limitálására szólított fel.

10 A vármegyékből ezek az intézkedések heves ellenállást váltottak ki. Már nemcsak az egyre értéktelenedő rézpénz miatt háborogtak. Úgy érezték, hogy a fejedelem túllépi jogkörét és olyan rendeleteket hoz, amelyekre nincs felhatalmazása." A vármegyék egymás között egyeztettek, követségeket küldtek más megyék gyűléseire. Ezt a kuruc felsővezetés nem nézte jó szemmel, aminek hangot is adott. 6 Mészáros 2005. 164; Bánkúti 1980. 177-178; Bánkúti 1991. 43; Balogh 1981. 122. 7 Remi 160-163. 8 Hóman-Szckfü 302; Bánkúti 1991. 76; Bánkúti 2002. 72-73; R. Várkonyi 1989. 215; R. Várkonyi 2004. 25; 9 Például szabadalmakat kaptak a dcbrcccni, komáromi, pozsonyi, nagyszombati kereskedők. R. Várkonyi 1989. 216; Debrecen város követei azt javasolták a miskolci gyűlésen, hogy: „a venálék (piaci áruk) drágasága orvosoltassek, a só és a vas ára limitáltassék". Idézi: Balogh 1981. 119. 1

0 Bánkúti 1991. 78. 1

1 R. Várkonyi 1989. 218-219. 102