Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Seres István: Források Zöld Marci életéhez - A betyár első bűnperének iratai 1810-ből
Darótzi Mihály esküdt kíséretében a város bírája is, aki a Marci által visszakergetett lovakat terelte a csőszök után. Marci a mezőre tartó Rác Sándor nevü lakos kaszáját akarta elvenni, hogy nagyobb nyomatékot adjon a mondanivalójának, a bíró azonban odakiáltott a férfinak, hogy ne engedje ki a kezéből a veszélyes szerszámot. Rác szót fogadott, a kaszáért folytatott huzavona pedig azzal végződött, hogy a mankó Marci kezében maradt és úgy hanyatt esett a kaszában, hogy kis híján összevágta magát. Az esetről Csőregh István hadnagy már július 3-án beszámolt Budaházy Lajosnak, a Sárréti járás főszolgabírájának. Megküldte neki a három tanúvallatást is, és kérte, hogy a fékezhetetlen ifjút minél előbb ítéljék el, mivel „egész életét korhelységgel tölti", és a város lakossága egy pillanatig nincsen biztonságban tőle. A főszolgabíró maga sem gondolta volna, hogy ilyen fiatalon valaki annyi kihágást kövessen el, ezért bízta az ügy kivizsgálást éppen Csőreghre, annál is inkább, mivel a vádlott nemes személy volt, s így vele szemben helyi szinten kizárólag csak a hadnagyi szék járhatott el. Budaházy feltehetően Marciról sem ekkor hallott először, mint ahogyan arról is tudomása volt, hogy már az apja, Nemes Zöld Mihály is tömlöcökben vagy bujkálással töltötte az életét. Marci a főszolgabíró véleménye szerint is teljesen az apja életvitelét követte, ezért a számtalan ellene felsorakoztatott vád alapján jogosnak tartotta, hogy ügye a vármegye elé kerüljön. Csőregh jelentése után Marcit, akinek „sem háza, se hazája" nem volt, Budaházy elfogatta, és még július 6-án jelentést tett Beöthy első alispánnak. Súlyosbította Marci helyzetét, hogy már a helyszíni vizsgálatok beérkezését követően újabb panasz érkezett róla, ugyanis tűzzel fenyegette az áprilisi ügyben szereplő, őt feljelentő Fodor Mártonnét. A főszolgabíró levelére Beöthy július 7-én, Váradolasziban elrendelte, hogy Marcit vessék tömlöcbe, a bizonyítékokat pedig adják át Bige Márton vármegyei ügyésznek. Marci közel két hónapja volt már a nagyváradi tömlöc lakója, mivel azonban ügyében csak nem történt előrelépés, augusztus 30-án levélben folyamodott az ügyészhez. Ebben kitért arra, hogy az elmúlt év során személyesen vett részt a nemesi felkelésben, s amíg insurgens volt, senkivel semmi baja nem volt, becsületesen viselte magát, amit egykori feljebbvalói is bizonyíthatnak. Hazatérését követően azonban az irigyei rossz színben tüntették fel mások előtt, amiért a vármegye börtönébe hozták. Az ellene felhozott vádakat tagadta, s mivel most összeállt a törvényszék, kérte, hogy ügyét vegyék elő, hogy minél előbb szabadulhasson a tömlöcből. Végül ígéretet tett, hogy ezután jól viseli magát. Fráter Mihály vármegyei aljegyzőnek a Bige Márton ügyészhez benyújtott iratokra történt feljegyzései arról tudósítanak, hogy a fiatal nemes kérése meghallgatásra 133
