Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

150 embert állatok nagy csapatával október hónapban elhurcolt. Mivel pedig a mieink a csapást meg akarták bosszulni, a török nyelvet tudó katonák egy kis csapatával a városhoz mentek, és amikor kikémlelték, hogy az elöljáró nincs a városban, sötét éjjel a kapuhoz közeledve, törököknek adták ki magukat, a visszatérő prefektus előőrseinek, kérték, hogy nyissanak nekik kaput. Miközben azt az őrség elhitte, a kaput kinyitották nekik, berohantak és leterítették a rájuk támadókat. Tíz gyalogost, janicsárt, ahogyan nevezik, fogolyként magukkal vittek. Nem sokkal ezután Aly Bass a, a vár parancsnoka, mivel a katonái segítségével fösvényen a keresztényekből az adót kicsikarta, ajándékkal megrakva, saját emberei által megöletett. Annyi török szenvedte Váradot, hogy Zalánkemény ostromakor szállóigeként terjedt, a császár szemét két bőr homályosította el, közülük az egyiket Váradon vesztette el, a másikat Zalánkeménynél. Ezért 1664-ben békét kötöttek a barbárral és Váradot és Újvárt meghagyták nekik.'

0 XI. § így Várad a törökök hatalmában maradt egészen 1691-ig, bár egyáltalán nem háborúságok és nyugtalanságok nélkül, amelyeket növeltek a mieink örökös támadásai. Míg a királyságot mind a Rákóczi és Thököly-féle polgárháborúk, mind a törökök pusztították, a mieink mindkét részről összefutva, amikor csak tehették, tüstént Várad alatt termettek. Legjobban 1685-ben és 1686-ban gyötörte Heisler, elvévén a törököktől a gabonát, amelyet a városba igyekeztek bevinni. Nem kevésbé nyomorította meg őket 1688-ban, amikor parancsot adott Várad körülzárására, akit a sáncra állított, a törökök elpusztították, ezért háromszázat megölt közülük, győzelmet aratott, noha azelőtt is azokat a részeket Nigrellius tartotta megszállva, a töröktől sokszor vett el gabonát, állatot, búzát, többnyire nem öldöklés nélkül. Akkor a váradi vár volt Thökölynek nyomorúságába szorulva, hadi tetteiben a segítsége. Ugyanis 1686-ban Egerben elfogták, Váradon át Belgrádba vitték. Amikor kiszabadulva, ismét visszatért, Váradon január 23-án kiáltványt bocsátott az ország főrendjeihez, amellyel magához akarta vonni őket, nem is csekély eredménnyel, hacsak Caraffa szembe nem száll vele, amikor ki akart vonulni Váradról, tüstént visszakényszerítette.

(g

) Nem sokkal ezután 1688-ban Heisler Thökölyt ismét visszanyomta Telegdig, két mérföldre Váradtól a Sebes-Körös partján,'

(h

) A várost, miután megszállták, erősen vigyázták a megszállók. Corbellius, hogy szorosabban körülzárhassa a várost, a közel fekvő Feketebátort hirtelen megtámadta, és amikor a parancsnok menyegzőn távol volt, a sereg nagyobbik részét zsákmányra küldve, könnyedén elfoglalta/

0 Már az éhségtől, Corbellius vezértől végsőkig kényszerített törökök a feladáson gondolkoztak, hacsak Thököly vezérnek Erdélybe való azonnali betörése vissza nem adta volna 45