Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)
Amikor Bebek és Petrovics János Zsigmondot, Zápolya János fiát, akinek oltalmazói voltak a királyság feladatainak viselésére, a katonai dolgokra akarták felkészíteni, nem máshova, hanem Váradra hozták, úgy gondolva, (k ) hogy itt lesz a legjobb lehetőség az irodalom és a művészetek elsajátítására, melyek fejedelemhez illőek. Abban az időben Izabella birtokolta, halála után János Zsigmond, aztán Báthori István, majd Kristóf, végül Báthori Zsigmond, majd Sziléziába való száműzése után ismét Miksához került. A száműzetésből hazatérve Báthori Zsigmond sokat fáradozott visszafoglalásán,® azonban szándékának elérése nélkül kellett távoznia, mivel Quiralius és Carloniczius György, akire a vár védelme volt bízva, ellenállt. VI. § Közben 1548. okt. 4-én, jött a barbár, emlékezetre méltó az, hogy nemcsak ugyanebben az időben, de ugyanannak a napnak az órájában fogta körül Váradot a török, Budát pedig a mieink, és harmincnapi ostromlás után mindkét vár ugyanazon a napon vált szabaddá, miután az ostrom nem sikerült. (m ) Eközben a város sok csapást szenvedett és sok nyomorúságot. Falai egy részen, amelyet a barbárok faltörő ágyúkkal ostromoltak, megtört és leomlott, a templom nagyon magas tornya ledőlt, az ércharangok leszakadtak, nagy zengéssel és zörgéssel lehullottak, és mindent, ami a közelükben volt, lenyomtak. Szinte csodához volt hasonló - mondja Istvánffy (n ) -, hogy annyi sok megszámlálhatatlan ágyúgolyó csapása között, amelyek nappal és éjjel szünet nélkül ide-oda repdestek, Szent vagy I. Lászlónak, Magyarország királyának lovas szobra, amely a nagyobb templom előcsarnokában állt, csodálatos és ékes művészettel ércbe öntve, márvány talapzatra helyezve, sértetlen és érintetlen maradt, míg körülötte, felette és mellette a falak mindenütt sok ütéstől áttörtek. Miután a belső város tűztől pusztult el, a polgárok részben a várba, részben a szomszédos vidékekre menekültek. Ugyanis az történt, hogy az ellenség szüntelen rablásai és fosztogatásai miatt az egész vidék népe a félelemtől reszketve elhagyva hajlékait, a szatmári részekre és más békésebb helyekre, Erdély távolabbi részeibe távozott, átkeltek a hegyeken és az erdőkön, magukkal vive feleségüket és gyermekeiket, hogy úgy látszott, innen Kolozsvárig, onnan pedig Várdáig, és a Tiszán túl minden hely száműzöttekkel és menekülőkkel van teli. VII. § Majd a következő években, 1603-ban és 1604-ben a föld ismételten megmozdult, megszállást és a Bocskay-féle rajtaütéseket jegyezték fel. (o ) Tudniillik, ugyanabban a negyedik évben polgárháború támadt, amelynek a vezére köztudottan Bocskay volt, 41
