Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

később napraforgókóróból, vagy ahogyan itt mondják, „dudakóró"-ból készítették. Ily módon elsősorban kisebb melléképületek, ólak falát, illetve - főként a vertfalú lakóházak oromzatát, illetve utólagosan leválasztott helyiségek falát képezték ki.

2

0 (5. kép) Ugyan Pocsajban az előbbi építésmódok mindegyike bevett volt, a szóhasználatban patics vagy pacsit néven mégsem ezeket, hanem az - akár favázzal, akár a nélkül készített - rakott sárfalat nevezik. Községünkben e kettő közül inkább a faváz nélküli változat terjedt el, a sövényfalak kiszorulását kísérve. A XIX. század elejétől, majd még intenzívebben a vizes területek lecsapolásával, természetes élőhelyük visszaszorulásával a nagy bihari mocsári tölgyesek eltűntek, nagy sík „puszta" talajfelszín alakult ki, így valamennyi favázas technikát kiszorították a tömör földfalak. Ez a vidék a föld építőanyagok tekintetében is választóvonal, Pocsajtól északra jellegzetesebb volt a rakott sárfal, más néven fecskerakásos fal, ettől délre pedig a vertfal. Itt kötöttebb a talaj, így alkalmas arra, hogy növényi törmelékkel való sárrá taposás nélkül is jól kössön.

2

1 A lakóházak mindegyike vert fallal épült, a rakott falat csupán melléképületek, azokon belül is jellemzően csak kisebb ólak (disznóvagy baromfiólak) építésénél alkalmazták. Ezt ma azzal magyarázzák, hogy az itteni kötött földből felvert fal szilárdabb, tartósabb ugyan, de lassabban, több erőfeszítéssel készül, mint a rakott fal, így a lakóházaknál indokolt volt ezzel a technikával építkezni, a kisebb ólakat viszont elegendő és gyorsabb is volt rakott sárral felfalazni. A vertfalat a XIX-XX. század fordulóján kezdte felváltani a pelyvás sárból előre kivetett vályog alkalmazása, amely amellett, hogy egyszerűbbé tette az építkezést, megtartotta a régi földfalak tartósságát és jó hőszigetelő tulajdonságát. A XX. században vertfal építésére a Bihari-síkság és a szomszédos sárréti települések esetében már csak elvétve találunk példát.

2

2 Pocsaj határának északi, északnyugati részének talaja jóval agyagosabb, kötöttebb, így érthető, hogy a nagyobb, kihasználtabb vályogvető gödrök itt keletkeztek. A vályogfal felrakása már gyorsabban történt, mint a korábbi 2

0 Az ebben megmutatkozó leleményesség szemléletes példája az Árpád u. 103. alatti lakóház kamrája. Tornáca eredetileg végig nyitott, szarkalábas fatornácos, léc mellvéddel. Az 1940-es évek végén a család hirtelen gyarapodása végett a háromosztatú ház hátsó helyiségéből szobát kellett kialakítani, így szükségből a tornác végéből „lopták le" a kamrát. Hátsó végét vályoggal felfalazták, a deszka szegélyű léc mellvédet meghagyták, lényegében ehhez és a felső gerendához szögelték a dudakóró-szárakat függőlegesen, a deszka párkány alatt pedig az eredeti lécezés adja a fal vázát. Az ötödik faoszlop adja a sarkot, a házfal és c közé talpfát fektettek le, ebbe ácsolták az ajtó tokját, melyet a felső kcrcsztgerendához is rögzítettek, és az így kapott favázat töltötték ki kóróval. Az így nyert három új falszakaszt kívül-belül a kellő vastagságúra tapasztották, majd a házzal együtt bemeszelték. A belső falak kevesebb tapaszréteget kaptak, így jól kivehető a mellvéd deszkapárkányának, a benyúló könyökfának, a falon körbefutó, a vázat megerősítő kórószárnak, sőt a kóróváznak is a textúrája. 2

1 VARGA Gy. 1979. 198. 2

2 VARGA Gy. 1979. 198. 210