Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe
földfalaké, mivel az előre kiszárított építőanyaggal folyamatosan lehetett egyik sort a másikra húzni. A kötőanyag az egyik kőműves elmondása szerint egy homokkal és esetenként mésszel kevert agyagos sár volt, mely jó arányban, optimális nedvességűre keverve igen erős kötést biztosított, mert szinte beitta, „beázta" magát a vályogtéglákba, így azzal szinte homogén egységet alkotott. A vályogvetés a legtöbb településhez hasonlóan cigányfoglalkozás volt, a község cigányok által legsűrűbben lakott része ma is a Széchenyi utca és az Apáti telep, melyek az egykori vályoggödrökre nyúlnak. A vályog egészen a XX. század utolsó harmadáig községünkben is a legjellemzőbb építőanyag maradt. (6. kép) Bár a földfalak között a különböző technikák nincsenek elkülönítve, de az 1970-es népszámlálás adatai szerint tudunk következtetni a vályogházak megközelítőleges hányadára. Ezen adatok szerint az 1970-ben összeírt lakóházaknak még ekkor is 97%-a vályog-, sár- vagy vertföld falú volt. Ezek közül - az összes lakóház arányában - 68% épült tégla- vagy betonalapozásra, és a különböző építkezési eljárások tekintetében ezeket nagy biztonsággal vályogfalúaknak tekinthetjük. 2 3 A század első felének népszámlálási adataiból szintén nem tudjuk megkülönböztetni az egyes földfalakat, mivel egy kategóriába sorolják valamennyit. (Pontosabban az az egy különbségtétel, ami a szilárd alapozás meglétére utal itt is megtalálható: „kő- v. téglaalappal, vályog- v. sárból, valamint vályog v. sárból") Ezek tükrében 1900-ban például 97%, 1910-ben 89%, 1920-ban 95%, 1930-ban pedig 85% a földfalak hányada. Ezeken belül évtizedről évtizedre egyre nagyobb azok aránya, melyek szilárd - többnyire homokba ágyazott tégla - alapra épültek. 24 Ezekről már szintén feltételezhető hogy a téglafundamentumra vályogfal épült. A szilárd alapozás viszonylag későn, igazából az 1940-es évek vége után kezdett általánossá válni, lényegében a szigorodó építészeti szabályozások bevezetésével, melyek alól az országos-megyei-helyi építésügyi szakhatósági intézményhálózat kiépítése után lehetőség sem volt kibújni. Korábban, a századforduló táján is egyre gyakrabban találkozunk uradalmi vagy vármegyei szabályrendeletekkel - gondolunk itt elsősorban Bihar vármegye 1888. évi építészeti szabályrendeletére 2 5 - de mivel még a korábbi építési technikák domináltak a falusi házak építésénél, így annak több 2 3 A Magyar Népköztársaság 1970. évi népszámlálása: Hajdú-Bihar Megye településeinek demográfiai adatai, 462-463. 2 4 Magyar Statisztikai Közlemények (Új sorozat): 1. kötet: A Magyar Korona Országainak 1900 évi népszámlálása. Első rész - A népesség általános leírása községenkint, 1902. 282-283; 42. kötet: A Magyar Szent Korona Országainak 1910 évi népszámlálása. Első rész - A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint, 1913. 282-283.; 69. kötet: Az 1920 évi népszámlálás. Első rész - A népesség főbb demográfiai adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint,1923. 116-117.; 83. kötet: Az 1930 évi népszámlálás. Első rész - Demográfiai adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, 1932. 154-155. 2 5 WESSELÉNYI J. 1935.201. 211
