Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

elkészítésénél számos módja ismert. Alapvetően két módról beszélhetünk: egy előre elkészített vázszerkezet ellátása erős, többrétegű tapasztással, ezek az úgynevezett paticsfalak, valamint a tömör földfalak. Amint azt Varga Gyula megállapította, építőanyagok felhasználása szempontjából a Bihari-síkság átmeneti területnek számít. 1 7 Míg a Kis- és a Nagy-Sárrét felőli falvakban még dominánsként bukkantak a nádpatics falú ház nyomára, addig északabbra haladva egyre gyakoribb volt a vesszőpatics vagy sövényfal alkalmazása. Szűcs Sándor megfogalmazása szerint a nádépítkezés tekinthető a legősibb falazási módnak az egykor vízjárta vidékeken. 1 8 Ennek készítési módja röviden úgy írható le, hogy a leendő ház négy sarkára, illetve a válaszfal két végére a falmagasságnak megfelelő sarokágasokat, a végfalak közepére pedig a szelemenágasokat ástak a földbe, melyeket felül koszorúfákkal kötöttek össze. A fal vonalában 30-40 cm széles gödröt ástak végig, ebbe állították bele az elterített nádkévéket, melyeket a favázhoz rögzítettek, kivágták az ajtók és ablakok helyét, majd az egész falat kívül­belül vastagon betapasztották. Lepadlásolásukra ritkán került sor, ezek az úgynevezett bogárhátú házak. A 30-as években még állt néhány bogárhátú ház Pocsajban, de Fekete Béla korabeli leírása arról tanúskodik, hogy akkor ilyen már újonnan nem épült. 19 O a község délkeleti „szegénytelepféle" részén (a Budzsákon) talált betapasztott és bemeszelt nádfalú, szalmával vagy náddal fedett, lepadlásolatlan kétosztatú házakat, ahol a föld a község tulajdona volt, a telkek pedig nem voltak egymástól kerítéssel elválasztva. Ettől a technikától a vesszőpatics lényegében annyiban tér el, hogy a kibontott nádkévék helyett vékonyabb karókat vertek le, s ezek közeit fonták be vesszővel, majd ezt tapasztották be úgy, mint a nádfalat. Községünkben az előbbi előfordulására nem találunk utalást, ami azzal is magyarázható, hogy - noha a konyári és esztári határrészek gazdag nádtermő területek voltak - ez a vidék már a Sárrét falvaihoz képest szerényebb nádmennyiséggel rendelkezett, így annak felhasználása jellemzően a tetőfedésre szorítkozhatott. Bár írásos források az utóbbi faltípus kapcsán is - oly jellemző módon - csak a falu középkorban épült és 1786-ig álló templomát említik, de az élő emlékezet napjainkban is számon tartja, hogy volt olyan cigány, aki még az 1930-as években is ilyen házat épített a fiának. (7-8. kép) E falféleségek mellett említem meg azokat a paticsfalakat, melyekben - akár szükségből, akár könnyű elérhetőségük végett - a fal alapját képező „szövetet" a XVIII. sz. végétől általánossá váló mezőgazdasági melléktennékekből: kukoricaszárból, illetve 1 7 VARGA Gy. 1979. 197. 1 8 SZŰCS S. 1938. 191. Vö. DÁM L. 1979/a. 240-242. 1 9 FEKETE B. 1934. 101-102. 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom