Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe
A Bihari-síkság valamennyi településén, így Pocsajban is a XVIII. század jelentett mérföldkövet a településrendszer mai képe kialakulásának útján. A folyamat persze igen lassú volt, noha vármegyei rendeletek - Mária Terézia rendeletére hivatkozva már igen korán, az 1770-es években igyekeztek arra kötelezni a településeket, hogy rendezetlenségüket számolják fel, és alakítsanak ki utcákat, építsék úgy a lakóházakat, hogy azok végükkel az utcafrontra nézzenek. 1 4 E rendelkezések kidolgozói valószínűleg nem vették figyelembe, gyaníthatóan nem is voltak tisztában azokkal a helyi, főként a természeti környezet által adott körülményekkel, amely szerint a lakóházak mindig kiemelkedő szárazulatokra épültek. Nem véletlen, hogy ezeket a rendelkezéseket csak a lecsapolások után tudták teljesíteni, bár akkor viszonylag - a Sárrét falvaihoz képest mindenképpen - gyorsabban, hiszen ezek a települések, az Ermellék lábánál fekvő Pocsaj pedig különösen néhány kilométerrel lejjebb fekvő szomszédaikhoz képest magasabb fekvésüek voltak, de az időszakos tavaszi vízjárások következtében itt is a szabálytalan elrendezésű telkek alakultak ki. Teljes belsőségük szabálytalan alaprajzú, és e települési szabálytalanság minden lényeges alaprajzi vonásra kiterjed. Tehát amellett, hogy házai rendszertelen összevisszaságban állnak, telkei és telektömbjei szabálytalan alakúak, utcái rövidek és zegzugosak voltak. A házak a kiemelkedő porongokra épültek, majd amikor a vizek apadtak, a szétszórt porták addig terjeszkedtek, míg végül összeértek. Ezzel alakult ki a bonyolult, áttekinthetetlen utcarendszer. Ma is megfigyelhető, hogy az egykori vízszinthez közel eső házak alját magasan feltöltötték, így a ház akár egy méterrel is magasabban áll az utca szintjénél. Ez az egykor a Berettyó egyik ága mentén húzódó Rétalj és az érparti Árpád, valamint a Rétaljjal párhuzamos Petőfi utcán is felfedezhető jelenség. Elmondhatjuk, hogy Pocsaj esetében a halmazjelleg kialakulása kifejezetten a terepviszonyoknak köszönhető. Településmagja teljesen tömör volt, a Rétalj mindkét végével a Petőfi utcába fut, a kettejük közötti orsó közepén állt a régi településközpont, és a falu ősi templomhelye. Középkori templomának helyén áll a mai református templom, tehát a magyar lakosság a török hódoltság megszűnése után régi lakhelyére költözött vissza. A Váradi Káptalan és a szintén az államvallást gyakorló Zichy család birtokossága idején települtek be az első nagyobb román tömegek többek között Pocsajba is, akik az egykori faluközpontból az arra merőlegesen kifutó érparti magaslatokon, az egykori Oláh, mai Árpád utca helyén telepedtek le. Pocsaj Várad visszafoglalásának évében, 1692-ben szabadult fel, de ekkor már jó ideje pusztán állt. Amikor I. Rákóczi György a birtokában lévő Pocsaj pusztatelek határában erődített udvarházat kezdett építeni 16401 4 HBML. Szolg. currensek. V. 637/a 8; Lit. curr. Uo. 1772. 14. Idézi VARGA Gy. 1979. 194. 206
