Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

legalább annyira meghatározó az a körülmény, hogy a település adottságai milyen gazdálkodási struktúrát vonnak maguk után, ugyanis ez a feldolgozás és tárolás céljára épített állandó és időszakos épületek kialakítására, formájára is közvetlen és közvetett hatással van. A régi típusú lakóépületek - melyek a Sárrét házaival nagyfokú rokonságot mutatnak - viszonylag sokáig megmaradtak, még ma is több áll ezekből. A XIX. század legvégén kezdtek elterjedni a magasabb, nagyobb alapterületű, bonyolultabb falazó és ácstechnikákat igénybe vevő lakóházak, noha a gazdálkodás struktúrája, valamint az egész településkép már a XVIII. század végén átalakulásnak indult. így ennek a folyamatnak a leghűbb tanúi építészetünkben nem feltétlenül a lakóházak, hanem az egyre másra megjelenő új szerkezetű, formájú és méretű gazdasági épületek: terménytárolók, ólak, istállók stb. Ezekről, illetve a gazdálkodással való összefüggéseikről a vonatkozó fejezetekben kívánok részletesebben szólni, de a fenti megállapítás szemléltetésére megemlítem Zoltai Lajos 1918-as rajzát, melyen jól látszik, hogy a fellendült, és leginkább domináns kukoricatermelés következtében megjelenő, nem utolsósorban a vagyoni helyzet mutatását is szolgáló téglavázas, ún. kűlábas górék már ott állnak az utcafronton, a régi stílust képviselő kontyos és kanfaros, vertfalú lakóházak mellett. (1. kép) E látványos kontraszt is azt a megállapítást támasztja alá, hogy a gazdálkodási szerkezet és a vagyoni mód jelzői sokáig a gazdasági épületek voltak. A kukorica mellett előzetesen meg kell említeni a környéken nagyobb, nálunk valamivel kisebb mértékben jelenlévő szőlő- és bortermelést és annak építményeit, mely jól mutatja az átmenetet a szomszédos borvidék, az Érmellék felé is. Az alföldi, magasabban fekvő síksági szerkezet hü tükrei a különféle szemestermény-tárolók, a górékon túl a vermek, kasok, majd az egyre nagyobb számban megjelenő magtárak, valamint a szálastakarmány-tároló színek. Alapjában véve tehát azt mondhatjuk, hogy a természeti környezet alakulását követő gazdálkodás jelleget az azt kiszolgáló épületek anyaga, mérete, szerkezete mutatja meg. Az építészet átalakulásának történeti rétegei Míg a természeti környezet elsősorban az anyagot és a szerkezetet, addig a gazdasági, társadalmi, és összességében a történeti tényezők ezek mellett a formát, sőt a XVIII. század végétől a stílust, sőt típust határozzák meg a leginkább. Azért mondom, hogy ezek mellett, mert a különböző gazdasági és történelmi fejlemények részben az anyaghasználatra is hatnak, és a különféle stílusok elterjedése új anyagok felhasználását is magával hozza. 203