Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe
E gondolat alapjául vehetjük azt is, hogy magának a földrajzi környezetnek az átalakulása is bizonyos gazdasági és társadalmi, demográfiai szempontok figyelembevételével, az ember közvetlen aktív beavatkozásával ment végbe. Amellett, hogy az ipar fejlődésével előrehaladt a közlekedés, szállítás, anyagfeldolgozás és kereskedelem rendszere, az életterük visszaszorulása miatt eltűnt vagy megcsappant építőanyag-féleségeket pótolni is kellett. A feldolgozó- és szolgáltatóipar fejlődése és a környezet átalakítása lényegében közös tőről fakad. A nyugat-európai és az itthoni városi, iparos népesség megszaporodásával fokozottan nőtt kenyérigényük is, melyet a lecsapolások következtében megnövekedett szántókon tudtak biztosítani. Ez mind helyi, mind országos viszonylatban gazdasági előrelépést, gyarapodást vont maga után. Itt kapcsolódik a szolgáltatóipar fejlődése, mely építőanyagok és azok kereskedelme tekintetében elérte a jobb vagyoni helyzetet elért termelő lakosságot is, így a föld- és nádépítkezés ősi területein elterjedő téglafal és cseréptető megjelenése magyarázható azok tömegessé válásával, így árbeli elérhetőségével, illetve a kereskedelem kiépülése végett azok könnyebb terjeszthetőségével is. 1 2 Lehetséges, hogy akik akkoriban elfogultan figyelték ezeket a változásokat, ugyanúgy aggódhattak az építészeti kép és jelleg elvesztésén, mint a ma népiműemlékvédői, de azt hozzá kell tenni, hogy az a folyamat még egy logikusabb gazdasági ok-okozati összefüggés és körforgás eredménye volt. Mára a körforgás eltűnt, szinte egyirányú impulzusok hatására történnek olyan irreálisan nagymértékű változások, melyeknek társadalmi, kiváltképp pedig történelmi és kulturális alapját keresve sem találhatjuk meg. (2. kép) A parasztság XIX. századi polgárosulása nyomán kezdett eltűnni a hagyományosnak tekinthető lakóházak építése, és kialakulni az „új stílusú" népi építészet, ami annyit jelent, hogy a falusi kisnemesség, majd a módosabb parasztság épületein is megjelentek az arisztokrácia, illetve a városi polgárság által követett korstílusok jegyei. Ezek nyomán kezdtek veszíteni elsőbbségükből a lokális jegyek, megjelentek a klasszicizáló, barokkos oromzatkiképzések, vakolatdíszek, fa kiegészítők és vasalások, majd a XX. század első harmadáig uralkodó vegyes, eklektikus elemeket hordozó divathullámok a külső kiképzés mellett az alaprajzi, illetve a telek elrendezésében is hoztak újításokat. Ez utóbbiakról a települést bemutató fejezetben szólok többet, itt kimondottan a lakóházépítés gyakorlatának átalakulására szorítkozom. Ahogy arra a tégla és cserép elterjedése kapcsán már utaltam, a lakóházakon igen szembetűnő változások mentek végbe. Ezeken túl a XIX-XX. század 1 2 MENDÖL T. 1938. 39. 204
