Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

Kolozsvári István EGY BIHARI FALU ÉPÍTÉSZETI HAGYOMÁNYAINAK ÁTALAKULÁSA A XX. SZÁZADBAN - PoCSAJ NÉPI ÉPÍTÉSZETE ÉS VÁLTOZÓ FALUKÉPE Bevezetés „Településeink és bennük népünk építkezésének, életmódjának, életformájának részletes vizsgálatára a viszonylag nagyszámú kutatás és azok igen hasznos, jó eredménye ellenére ma is változatlanul szükség van... Szükség van... sok fontos tényező egyidejű vizsgálatára. Például a településrészek elnevezésének, kialakulásának, történeti fejlődésének, változásának a kutatására és azok későbbi jelentőségére... [Fel kell tárni] ezeknek a jellemző jelenségeknek az okait, telekről telekre, házról házra, családról családra haladó részletességgel... .az ilyen irányú vizsgálat egyrészt hitelesíti a jellemzőként választott jelenséget, másrészt általánosítja is, hogy kikre, hányra, mikortól meddig, miért jellemző az a településen belül."

1 - Molnár Balázs, a kiváló bihari (szűkebben kornádi) születésű etnográfus gondolatait olvasva felfedezhetjük azt a kutatói ambíciót és későbbi magatartást is, ami valamennyi munkájára, egész személyiségére oly jellemző volt. A népi kultúra bármely területét vette vizsgálata alá, a komplex kutatáshoz, feldolgozáshoz mindig azzal a céllal fogott, hogy az adott tárgykör, téma „életrajza" kerekedjen ki munkája végére. Gondolatait úgy is felfoghatjuk, hogy a népi építészetet, pontosabban a mindenkori építkezési gyakorlatot megismerni annyi, mint az építkezést végző egyének és közösségek életkörülményeit, ízlésvilágát, a környezetükhöz és közösségükhöz, saját hagyományaikhoz és a kívülről őket érő impulzusokhoz, hatásokhoz való viszonyukat, egyszóval egész életmódjukat vagy hagyományrendszerüket megismerni. A népi építészet jelenségei, anyag- és formavilága évszázadokon keresztül egyet jelentett ember és környezete együttélésének és együttműködésének leglátványosabb és legszemléletesebb tárgyi megnyilvánulási módjával. Az egyre táguló anyagi és technikai-technológiai lehetőségek aztán egyre bővítették ennek az együttélésnek a horizontját is, ám egészen a közelmúltig ez a bővülés és gyarapodás nem lépte túl az optimális, mondhatnánk úgy is, hogy egészséges emberi lépték határait. Egy vidék vagy település egységes építészeti képe ugyanúgy kifejezője az egy kultúrkörbe, egységbe tartozásnak, mint például a viselet, a díszítőművészet, vagy akár a nyelvjárás, és így tovább. Megmutatja a közösség egységét, ugyanakkor a más, akár szomszédos, 1 MOLNÁR B. 1971. 375. 197