Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

akár távoli közösségekkel való különbségeket és hasonlóságot, esetleg rokonságot is. E kohézió és a több évszázad alatt kikristályosodott kép oly erősnek is tűnhetett, hogy eleink nehezen képzelhették el, hogy elegendő lesz néhány évtized arra, hogy bizonyos külső, felülről jövő és irányított hatások, mi több, nyomás eredményekéntaz egész hagyományrendszer fája gyökerestül kiforduljon a legkötöttebb talajból is. A homogenitásra, uniformizálásra való törekvések, majd a mind újabb és újabb divatok már-már habzsoló hajszolása, az epekedés azok követésére és utolérésére azzal a következménnyel járt, hogy újonnan felépített vagy a régiből átformált környezetünk már nem fejezi ki hitelesen lokális kötődésünket, társadalmunkat. E reprezentáns szerepet felismerve a néprajztudományon belül már igen korán, mondhatni az egyik legrégebben vizsgált területként foglalkoztak népünk építkezési szokásaival, gyakorlatával. A magyar népi építészet vizsgálatának kezdetei gyakorlatilag a XIX. század elejéig nyúlnak vissza, de a konkrétabb, egységesülő tudományos irányvonalak mentén folyó kutatások csak a század végére alakultak ki. Ezt követően egyre többen dolgozták fel valamely vidék, valamely település építészeti hagyományait, és egyre inkább olyan módszerekkel és részletességgel, ahogy azt Molnár Balázs is megfogalmazta. A részletek feldolgozását nagyobb, összefoglaló, a jelenségeket és azok hátterét átfogóan, egységben látva és láttatva bemutató összegzések is megjelentek.

2 Vizsgált községünk, Pocsaj az egykoron Bihar vármegye, ma pedig Hajdú-Bihar megye területén fekvő nagyközség olyan vidéken, olyan környezetben fekszik, melynek már a korábbiakban nem egy példás kutatója akadt, munkájuk nyomán pedig számos tájegység és település leírása elkészült.

3 Mindezek célkitűzéseiből, felépítéséből, fejezeteiből láthatjuk, hogy milyen sokrétű kép rajzolható meg építészetünk feltárásával társadalomról, közösségről, emberi ismeretekről, leleményről és érzelemvilágról egyaránt. 2 BÁTKY Zs. 1933. 108-216; BARABÁS J. - GILYÉN N. 1987; DÁM L. 1992; Magyar Néprajz IV.-Életmód: 89-326.: FÜZES Endre, BARABÁS Jenő, CSERI Miklós, JUHÁSZ Antal, ZENTAI Tünde, VARGA Gyula, DÁM László, KECSKÉS Péter, H. CSUKÁS Györgyi, BAKÓ Ferenc, BALASSA M. Iván - hogy csak a legjelentősebb munkákat említsem. 3 Lásd többek között: DÁM L. 1975; 1979/a; 1979/b; 1992; 2002; DANKÓ I. 1973/a; 1973/b; 1977; KURUCZ A. 1961; 1965; MOLNÁR B. 1971; VARGA Gy. 1979; 1989; 1991; 2001, hogy csak a dolgozatban is hivatkozott és használt szerzők és írások közül említsek néhányat. Lásd még: DANKÓ Imre: Hajdúbagos építkezése. In: Uö. (szerk.): Bagosi krónika. Hajdúbagos, 1975. 101-116; DÁM László: Település, építkezés. In: Berettyóújfalu története (szerk.: Varga Gyula) Berettyóújfalu, 1981. 379^16; BALASSA M. Iván: Báránd települése és építkezése. In: Báránd története és néprajza (szerk.: Balassa Iván) Báránd, 1985. 167-242; DÁM László: Bakonszeg települése és népi építészete. In: Bakonszeg története és néprajza (szerk.: Ujváry Zoltán) Bakonszeg, 1990. 239-288; DÁM László: Biharnagybajom települése és népi építészete. In: Biharnagybajom története és néprajza (szerk.: Ujváry Zoltán) Debrecen, 1992. 263-310; DANKÓ Imre: Magyarhomorog néprajza. In: Uő. Magyarhomorog - Egy bihari falu ctnokulturális képe. Debrecen, 2001. 319-344. Vö. NÓVÁK L. 1994. 69-75. 198