Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Magyari Márta: Görög katolikus húsvéti hagyományok Létavértesen
együtt főzik meg. A kolbászt, mivel az hamarabb megfő, előbb kiveszik. Az előző nap, nagypénteken hideg vízbe beáztatott sonkát 1 9 már korán reggel főzni kezdik, mert hagyományosan a sonka levéből készül el a nagyszombati ebéd. Vértesen például a sonkalevet kissé felhígítják és kockára vágott burgonyát főznek bele, majd tejfeles habarással látják el 2 0. Hagyományosan a húsvéti ételek közé tartoznak a görög katolikus falvakban a különböző töltött húsok, a bárány és a töltött tyúk. Azonban a bihari településeken, így Létavértesen is, ezeket ritkán készítik. A bihari falvakban a nagyszombati készülődés fontos része még a töltött káposzta elkészítése is és általában minden háznál megfőzik a másnapi ebédhez a húslevest 2 1. A hagyományos húsvéti ünnepi ételek elkészítése kora reggeltől késő estig elfoglaltságot jelent az asszonyok számára. A napi időbeosztásnak is megfigyelhető általánosan kialakult rendje. Legkorábban a pászka dagasztásához fognak hozzá, ezzel párhuzamosan főzik a sonkát, kolbászt. Később a pászka kelesztése és kiszakítása után készítik a töltött húsokat és a töltött káposztát. A délutáni órákban főzik meg a húslevest, a nagyon romlandó sárgatúrót pedig csak az esti órákban. A görög katolikus szokáshagyományban nagyszombat a liturgikus események és a folklór jelenségek terén kevésbé gazdag nap. Mintahogyan az előzőekből látható, Létavértesen is nagyrészt a következő napra, a húsvétra való előkészület, sütés-főzés jegyében telik. 2 2 Számos alföldi településen, így Létavértesen is a feltámadási szertartás a korábban szokásos vasárnap hajnali időpontról szombat estére került előre. 2 3 E mögött 1 9 Számos létavértesi visszaemlékezés tanúsítja azt, hogy a szentelt sonka csontját a néphit mágikus erővel ruházta fel, bajclhárító szerepét a jégeső távoltartásában látták. „A sonkának a csontját, azt meg úgy tettük mindig, hogy mikor mán mentek ki a határra dógozni, oszt elvittík, oszt a födnek a tövibe ásták cl, mer azt mondták, hogy akkor a jég nem veri el a határt. Vagy tettük az eresz alá a palláson, most is van ott vagy három-négy. Odaraktuk, még a fásszínnél is van most is egy darab sonkacsont. Majdnem mindenütt van. így dugták az ípületnek az eresze alá. Úgy mondták a rígi öregek, hogy akkor nem íri a verés, megvédi a szentelt csont a jégtül." (M. Gy.-né sz. 1911. Nagyléta) „A csontot, azt a tűzbe szoktuk elígetni. Még valamikor a mi rígi öregeink meg azt mondták, hogy vigyük ki a szőlőbe, hogy a jég el ne verje a szőlőt. így mondták a rígi öregek a a húsvíti sonka csontot. De utána aztán ez elmaradt, betettük a spórba. Morzsája annak nem maradt, azt a kis maszat húst is összeszedjük, oszt megesszük. A szenteltet azt nem szabad ellökni." (F. J.-né. sz. 1914. Nagyléta) 2 0 Bagamérban szintén „habart kolompérlcves"-t főznek nagyszombaton délben. 2 1 „A káposztát rígen, hiába nem vót hűtőnk, cgísz ünnepre megfőztük. Mindig megfőztök a káposztát meg a húslevest mán nagyszombaton. Oszt akkor hűtöttük, borítottuk a fazikbúl másikba, hogyha az a gőz kimegy belőle, akkor nem poshad meg olyan hamar. Szitával fedtük le, akkor nem eshet bele semmi bogár, de kimegy a gőz, oszt nem poshad meg olyan hamar. Akkor egísz ünnepre főztünk be belüle egy kicsit. Hát, a vót mindig akkor, hogy húsvítra csigalevest." (K. J.-né sz. 1929. Bagamér) 2 2 BARTHAElek: Görög katolikus ünnepeink szokásvilága. Debrecen, 1999. 99. 2 3 BARTHA Elek i. m. 103. 192
