Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

A szőlő permetezése Álmosdon, mint a vidék többi szőlőskertjében a korabeli gazdasági szakpropaganda, a diószegi vincellér iskolában tanult gazdák, tanítók hatására terjedt el. A XIX. század végén megjelent peronoszpóra

2

1 elleni védekezésre, a mésszel közömbösített rézgálic oldatot, az úgynevezett bordói lét használták. Dr. Miskolczy Imre korszerű álmosdi szőlőbirtokán alkalmazott vincellér egyik legfontosabb feladataként jelölte meg már 1893-ban a szőlő permetezését: „köteles különösen a peronoszpóra elleni védekezéseket, permetezéseket legnagyobb gonddal saját maga teljesíteni. "

2

2 Az 1899-ben a törvényhatóság által is jóváhagyott álmosdi hegyközség rendtartása

2

3 már komoly teret szentelt, és kidolgozott elképzeléseket tartalmazott a „szőlő penész - szőllő ragya peronosphora vitikola elleni védekezés módjainak megállapítására". A legcélravezetőbbnek azt látták, ha a hegyközség a védekezéshez szükséges permetezőgépeket a hegyközség területének megfelelő számban (legalább minden tíz katasztrális holdra egy gépet) megvásárolja, s hozzá a megfelelő mennyiségű védekezési anyagot is előre beszerzi, és készenlétben tartja. így a hegyközségi tagoknak használatra átengedhetik előre meghatározott díj fejében a gépeket, s megfelelő árért a védekezési anyagot is. A betegség terjedésének megakadályozására pedig megpermeteztetik azok szőlőjét, akik kellő időben elmulasztják a védekezést, s a költségeket behajtják rajtuk. A hegyközség létrehozásának egyik fő céljaként már eleve a peronoszpóra és más szőlőbetegségek elleni közös védekezést határozták meg. Az álmosdi hegyközség jegyzőkönyveinek, s más idevonatkozó dokumentumainak hiányában nincsenek ismereteink arra vonatkozóan, hogy ezek az elképzelések hogyan valósultak meg. A legidősebbek nagyszüleiktől még hallották, hogy régen, akinek csak kisebb szőlőterülete volt, kezdetben vödrökből kis seprűvel csapkodta a permetlevet a szőlőre. Hallomásból tudták azt is, hogy az 1900-as évek elején az álmosdi hegyközségnek már volt permetezőgépe is, és ezt megfelelő díjazás ellenében kölcsönözték azoknak, akiknek nem volt. Az itt élő emberek emlékezete szerint bordói lével, kíkkűve 1 permetezték a szőlőt a pereneszpóra ellen. A szőlőskerti kutak mellett minden szőlősgazdának volt egy kb. 200 literes fakádja. Ebben egész nyáron víz állott. Permetezés alkalmával, kora reggel 2

1 A peronoszpóra 1884-bcn lepett fel először Magyarországon. Pusztítása ekkor még nem volt nagymértékű. Néhány évi lappangás után azonban, 1891-ben olyan elemi erővel lepte meg a szőlőket, hogy az évi termésnek több mint a fele elpusztult. Ezt a betegséget a szőlősgazdák eleinte múló természeti csapásnak tekintették. A kisparaszti birtokon csak 1896-tól indult meg ellene a permetezés, amikor rendeletileg tették kötelezővé. Vö.: ÉGETŐ Melinda: Szőlőművelés és borászat: In: Magyar Néprajz II. Gazdálkodás. Budapest, 2001. 569. 2

2 Bihari Múzeum, Leltári száma: IV. 75. 288. 2

3 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV.B.411.1. 173