Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

egy régi harisnyaszárba kimérték a rézgálicot, melyet kíkkxmsk mondanak, s összekötve egy karóra erősítve, keresztüldugták a dézsa fülén. A kádban lévő vízbe lógatták mindaddig, míg elázott, vagyis feloldódott. Általában fröstökre ez megtörtént, s utána oltott meszet kevertek bele. A permetezőszer megfelelő sűrűségét úgy állapították meg, hogy az ujjukat belemártották, és ha azon egy nagy csepp megmaradt, akkor nem kellett több meszet beletenni, vagy pedig próbaként, egy-két tő szőlőt megpermeteztek vele, s a permetlé csurgása is jelezte. Évente az első permetezéskor félszázalékos oldatot készítettek, vagyis 100 liter vízhez fél kg rézgálicot adtak, majd minden következő permetezésnél fél százalékkal emelték arányát. Az utolsó permetezés alkalmával már 2%-os rézgálicoldatot használtak. Oltott mészből kb. ugyanilyen arányban tettek bele. Minden sort két oldalról permeteztek meg, nagy gondot fordítva arra, hogy a permetlé a levelek alját és a fürtöket is érje. Permetezés után a permetezőgépet kimosták, kezüket a rácsurgott bordói létől vadsóskávai, vadparéval, fűcsomóval jól megdörzsölték, megtisztították, de a borecet is hatékony volt. Permetezéskor, elhasználódott ruhát, kalapot használtak. Ezeket a pajtában tartották. Ha a permetezőgép elromlott, kisebb hibáját ki tudták javítani, de szerkezetét nem ismerték, nagyobb hibáját gépésszel javíttatták. A permetezést napfényes időben végezték, hogy könnyebben beszáradjon, s nehogy rájöjjön az eső és lemossa, mert akkor meg kellett ismételni. De vigyázni kellett arra is, hogy ne süssön nagyon melegen a nap, mert akkor megperzselték a szőlőt, s a komák ugratták is az ilyen gazdát: „ Mi van, komám, perzseltél, eltívesztetted az időt? " (Utalva arra, hogy a disznót szokták perzselni, de nem nyáron, hanem télen van annak az ideje.) A szép permetezés, a jól eltalált szín (vagyis rézgálic-mész-víz arány) büszkesége volt a szőlősgazdának. De az, aki kevés hozzáértéssel végezte ezt az igen fontos munkát, azt kicsúfolták: „Na, mi van, komám, meszeltél, meszeltél? " Lisztharmat ellen kénporoztak (rézkénporral való beszórás). Erre a célra egy fújtatószerű eszközt alkalmaztak. Akinek ilyen nem volt, az egy harisnyából szórta ki. A kénport készen vásárolták, és hajnalban, amikor még harmatos volt a szőlő, akkor szórták ki, hogy a levelekre rátapadjon. Az utóbbi évtizedekben már a boltokban forgalmazott, könnyen kezelhető réztartalmú szerekkel permeteznek. A keverési arány, használati utasítás minden permetezőszernél fel van tüntetve. Ehhez adagolják a lombtrágyát és a rovarölő 174