Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

tulajdonos közösen tartotta fenn. Kútközösséget alkottak. Közös munkával történt a kút ásása, tisztítása, karbantartása, az elhasználódott részek kijavítása, kicserélése. Az álmosdi szőlőskertekben mindenütt gémeskutak voltak, kétágú kútágassal vagy vésett kútágassal. A gémet a súlyponti részén átfúrták, s az a lyukon átdugott vasszegen billent. A hosszú, egyenes kútostort felül lánccal kötötték a kútgémhez. Alsó végéhez csatos vasalással rögzítették a favedret. A kút káváját az úgynevezett gárgyát a régi öregek emlékezete szerint vesszőből fonták, de többnyire deszkából készítették, majd később betongyűrűből. Az ásott kutak oldalát tégla vagy betongyűrű alkotta, hogy a laza szerkezetű talajon be ne omoljon. Számos íratlan szabály, hiedelem védte épségüket, tisztaságukat. A kutakon a vedret nem szabad felül hagyni, mert a faveder kiszárad. Nem szabad a vederbe belemosni edényt vagy kezet, mivel a vederből inni szoktak. A kút körül mindig rendet, tisztaságot kell tartani. A faluban élő hiedelem védte a szőlőskertek kútjait is, mely szerint „Nem szabad a kútba szemetet, kígyót, békát, más elhullott állatot beledobni, vagy a kút vizét beszennyezni, mert aki ilyet tesz, az egy éven belül meghal. " A szőlőskertek képének meghatározói voltak egykoron az itt elhelyezett építmények. A szőlőskertre felügyelő kerülő a hegyházban lakott, mely a főkapu közelében helyezkedett el, mert így könnyebben szemmel tudta tartani a szőlőbeli mozgást. A kerülőknek a tavaszi idényben engedélyezett volt, hogy június közepéig egyegy kotlóalja csirkét nevelhessenek. A csirkék a szőlők közeli erdőkön, legelőkön sok eleséget találtak, sok kártevő rovart elpusztítottak, ami egyben hasznos is volt, ugyanakkor a csirkék gyorsan nőttek. Amikor „csonkatollasok" lettek, bevitték őket a faluba, s ott értékesítették, mert az ilyen szabad élethez szokott baromfi nehezen tudta megszokni a szűk paraszti portát, mint amilyen egy kerülőnek volt. Más állatok tartását még akkor sem engedélyezték, ha a kerülő családja a nyári időszakra a hegy házba költözött. A szőlőtulajdonosok parcelláikon pajtát építettek, általában a dűlőút felé véggel helyezkedtek el. Ezek nem lakás céljára szolgáló építmények voltak, hanem a szőlőműveléssel kapcsolatos eszközök tárolására szolgáltak, s menedékül az idő viszontagságai ellen. Az előre elegyengetett talajon általában vályogból rakták falait. Építési módjuk azonos volt a lakóházakénál alkalmazott falrakási, tapasztási eljárással. Csapott, nyeregtetős, ácsolt szerkezetű tetővel. Fedésére zsúpszalmát, nádat, cserepet használtak. Általában egy szobát és egy kis pitvart építettek. A szobában a falusi házakból kikerült vaskályhát, ágyat, lócát, asztalt stb. helyezték el. A pitvarban a fal mellett nyílt tüzelésű tüzelőpadka volt, felette az úgynevezettpendelykéménnyel, amely 164