Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

szőlősgazdáknak, hogy őrködött. A jelet betaposni, begereblyézni senkinek sem volt szabad, csak a kerülőnek. A pásztorutakat maguk a szőlőtulajdonosok tartották rendben, a szőlőterület végét a gyomtól tisztán tartották, ha benyomolták, azt be is gereblyézték, nyomot csak a kerülő hagyhatott maga után. A nagydülőutakat és környékét fü borította. A füvet a kerülő kaszálta le, szénáját megszárította, összegyűjtötte, rudasba rakta és hazaszállította. Ez a kerülőt illette meg. Ha aa ntakon szamártövis, göncölszekér vagy más vadnövény nőtt, ennek irtásáról a kerülőnek kellett gondoskodni. Az utakra kihajló gyümölcsfa ága a szekérrel való közlekedést akadályozta, a kerülő vagy a hegybíró felszólítására köteles volt a tulajdonos levágni az ágakat. A szőlőskertekben a dülőutakon az állatok legeltetése tilos volt. Miután a szőlőskertek szigorúan zárt területek voltak, a rajtuk keresztül vezető dülőutakon is csak azok közlekedhettek, akiknek a kertben szőlőterületük volt. Ha mégis előfordult, hogy valaki betévedt, azt a kerülő kiutasította. A napszámosokért az volt a felelős, aki alkalmazta őket, ezek is csak a gazda jelenlétében mehettek a kertbe. A dűlőutak mentén szabad volt gombát, sóskát szedni, de csak azoknak, akiknek volt ott szőlőjük. Idegeneknek ez is tilos volt. Szőlőskert gémeskúttal (2009) Bogya Pál felvétele Elengedhetetlen tartozéka a szőlőskerteknek a kút. Vízre van szükség a gyümölcsfa, szőlő ültetetésekor, a permetezésnél a jószág itatásánál, de ivóvízként is használták. A nagyobb szólóbirtokosok saját kutat ásattak. Kisebb szőlőparcella estében több 163