Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

IRODALOM ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - LITERATUR UND KUNSTGESCHICHTE - Bakó Endre: Néhány dokumentum Nadányi Zoltán közszerepléseihez

és megtelik az éjszaka jajszóval és minden éjjel hallja, aki jól hall: a lombokon áttörve, felsirón jön, jön, tolong dróttalan távírón nagy messziről az üzenet, a sóhaj: a jajkiáltás: Testvérek! Segítség! Üzenjük vissza: Testvér! Rab magyar! Virágesőt ígértünk, tölgyfalombot és diadalkaput, de jaj a rózsák lefagytak, diadalkapunk leomlott, csak egy maradt: a becsület. Ne csüggedj, mert abból senki szemernyit sem vett el, s a tartozást lerójuk becsülettel. Testvér, mi várjuk a te visszatérted, kit elhagyott ég-föld kegyelme, minden, hazahozunk gyöngéd tenyereinkben, karunk kinyúlik a távolba érted. Minden bizonnyal szerepelt a Bihari Újság 1921. január 15-ére hirdetett hangversenyén, de az ezt bizonyító újságszámok hiányoznak a Széchényi Könyvtár állományából is. Nadányi már 1921 tavaszán Budapestre akarta vinni az újságot, de a nyomdászsztrájk miatt el kellett halasztania terve végrehajtását. A 28. szám után viszont neve lekerült a lap fejléce alól. Ekkor az időközben házas emberré lett költő a fővárosban próbálkozott egzisztenciát teremteni a sajtó világában, de nem járt sikerrel, ezért a következő évben, (ennél közelebbről nem tudjuk meghatározni az időpontot) hazatelepült Bakonszegre, a nagyapai házba. Csak 1926 novemberében kapta meg Bihar vármegye főlevéltárosi kinevezését. Dr. Barcsay Károly 1927. januárjában indította útjára a Bihar c. hetilapot, amelynek főmunkatársául szegődött, megnyitotta Hétről hétre c. rovatát. A címet Sas Ede egykori lapjából, a Nagyváradból „csente" el, illetve mentette át. Némi váradi, budapesti és újfalui újságírói gyakorlattal rendelkezvén, szinte magától értetődő volt, hogy segíti a kis hetilapot, noha honoráriumra nem számíthatott. A megyei főlevéltáros, az országos nevű költő szellemi szolgálataira azonban előbb-utóbb igényt tartott a megyeszékhely társadalma különböző területeken. Nadányi, noha egyénisége belső törvényei értelmében nem nyüzsgésre termett, címekre, tisztségekre nem vágyott, s távol állt tőle az exhibicionizmus, bizonyos felkérések elől nem térhetett ki, kivételes alkalmakkor a helyiek rendelkezésre állt. Testvérbátyja, dr. Nadányi János ekkor főszolgabíró, később megyei alispán, agilis édesanyja pedig a MANSZ helyi szervezetének alapító elnöknője. O vezette például a berettyóújfalui asszonyok küldöttségét 1924 nyarán Debrecenbe, ahol köszöntötte Horthy Miklósnét és Tormay Cecilét.

3 Nyílván a családi kötelmek is közrejátszottak abban, hogy 1927 novemberében elvállalta a MANSZ akkoriban divatos rendezvényén, az élőkép-tárlaton a konferanszié 3 Horthy Miklósné O Föméltósága Debrecenben. Bihar Népe, 1924. július 6. 1. 118