Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - Bocsi Zsófia: Mezőpeterd helye a középkori Bihar megyében
tonai szolgálattal tartozó várjobbágyok éltek, míg Mezőpeterden az őket és a várat élelemmel ellátó várnépek, amely funkcióbeli elkülönülés nem egyedülálló, az Abaúj vármegyei Bocsáron is hasonlóképpen alakult. 11 2 Összefoglalásképpen egyet kell hogy értsek Glaser Lajos azon megállapításával, hogy az Alföldön a vizek, az erek, az árterek és a mocsarak veszik át a hegyek és erdők település- és közlekedésszabályozó szerepét. A határjáró oklevélből láthattuk, hány folyó, ér, régi meder vagy mocsár vett körül akár csak egy-egy kicsi középkori falut. Ezek a vizek, árterek osztják az Alföld messze elterülő sík területét kisebb kamarákra, amik alkalmasak a hosszabb távú megtelepedésre. Egy ilyen szárazulaton alapították meg véleményem szerint először Fegyvernekpeterdet, majd a falu lélekszámának gyarapodásával, annak megkettőződésével az attól keletre eső sík területen létrejött Mezőpeterdet. Sajnos a területet ábrázoló térképeken látható sok régi folyó- és patakmederhez nem köthetőek biztosan a határjáró oklevélben szereplő folyónevek, ezért a cikk elején feltett kérdésre azt kell válaszolnom, hogy csak részben lehetséges Mezőpeterd esetében az írott és a térképes források összevetése. A két falu helyének pontosabb azonosításához terepbejárások vagy régészeti feltárások szükségesek. Az előbbire, amely azért is célszerűbb, mert nem igényel különösebb költségeket, sajnos nem tudtam sort keríteni jelen cikk megírása során, mivel az nyárra esett, amikor a területen gabona, illetve takarmány állt. A terepbejárásra pedig a legalkalmasabb a szántás utáni időszak, amikor sem a lábon álló vetés, sem a gaz nem zavarja a látási viszonyokat, és a témájáért lelkesedő fiatal kutató sem tarolja le - a gazdák nem túl nagy örömére - a sarjadó vetést. A HATÁRJÁRÓ OKLEVÉL Az oklevél átírásakor a középkori okleveles források közlésekor általánosan elfogadott gyakorlatot igyekeztem mérvadónak tekinteni. Maga az oklevél három példányban maradt fenn, az első a most közölt eredeti, a második a DL 36623 jelzetű, valószínűleg 17-18. századi másolat, a harmadik a DL 25152 jelzetű, mely a váradi káptalan 1736. évi kiadványában fennmaradt egyszerű 18. századi másolat. A két utóbbi esetében jól látszódik, hogy sokszor már nem tudták elolvasni az eredeti oklevelet, mivel a személy és földrajzi nevek esetében rengeteg a kihagyás, illetve a tévesztés, csak az összekötő szöveg és a formulák ugyanazok, de azok sem minden esetben: sok a kihúzás és a beszúrás. Egy esetben az égtájat is eltévesztette a scriptor, illetve a DL 36623-ban végig Magyaripeterdről van szó, amit ráadásul a regesztázó még át is javított Mogyorópeterdre. 1382. szeptember 22. Regeszta: A váradi káptalan határjárást elrendelő oklevele és a Fegyvernekpeterd határának megjárásáról szóló jelentés. 112 SZABÓ I. (1966) 1971. 127., 138. 54
