Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban

Kolozsvári István NÉPI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEINK ESÉLYEI ÉS LEHETŐSÉGEI. TÁJHÁZAK BIHARBAN Napjaink értékrendje, esztétikai vonulatai igen fontossá teszik építészeti emlékeinknek, azok valódi értékeinek a vizsgálatát, hangsúlyozását és megőrzését. A gazdasági konjunktúra, az ipar és technika lendületes fejlődése gyökeresen megváltoztatta az életmódot, felborította mind a polgári, mind a paraszti értékegyensúlyt, és erre csak ráerősítettek a XX. század második felében dominánssá vált világnézeti, politikai áramlatok. A II. világháború utáni változások megtörték a több évszázados hagyományozódás folyamatát mind a szellemi, mind a tárgyi kultúrában, és az ember egyre kevésbé élt és él együtt természetes módon környezetével, inkább annak legyőzése, mind teljesebb egyoldalú - kiaknázása vált tendenciává. E folyamatnak hű mutatója településeink építészeti képének átalakulása is. A MŰEMLÉKVÉDELEMTŐL AZ ÉLETMÓD-KIÁLLÍTÁSOKIG Az épített környezet értékelésének, illetve az - elsősorban művészeti szempontból értékesnek ítélt építmények védelmének gondolata már a középkorban kialakult, de valódi műemlékvédelemről csak a XIX. század közepe, sőt gyakorlatilag csak a XX. század első harmada óta beszélhetünk. Az első hivatalosnak tekinthető nyilatkozat, melyben először konceptualizálták együtt építészek, muzeológusok, restaurátorok a műemlék fogalmát, 1931-ben született meg. Ekkor érvényesült először együttesen az a szemlélet, hogy a műemlék történeti és esztétikai értékének egyike sem sérülhet a felújítás, újrahasznosítás során. Ekkor erősödött meg a közérdek a magánérdekkel szemben, természetesen a magántulajdon tiszteletben tartásával. Az egyes elemek védelmén túl pedig nagy figyelmet fordítottak az emlék környezetének megóvására, az adott település karakterének megőrzésére is. Igen komoly, alapos átgondolásra adtak okot az Európaszerte nagy sebeket ütő II. világháború drasztikus következményei, mind a megmaradt, illetve elpusztult műemlékek lajstromának áttekintésében, mind pedig az újjáépítés koncepciójának végiggondolásában. Az újjáépítés megfeszített munkájának másfél évtizedét követően a 60-as évektől beszélhetünk ismét konkrétan a műemlékvédelem elméleti kérdéseinek újbóli felvetéséről. Ekkor, 1964-ben született meg a műemlékvédelem második nemzetközi dokumentuma, a Velencei Charta, melynek 16 pontjában úgy foglalták össze a műemlékvédelem céljait és módszereit, hogy az épített emléket mint műalkotást kell értelmezni és restaurálni. Ez az egyezmény gyakorlatilag a mai napig egyik 173