Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

IRODALOM ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - LITERATUR UND KUNSTGESCHICHTE - Bakó Endre: Nadányi Zoltán: Szegényember naplója, 1935

arányban az úri vággyal s apai vággyal."

4 Igen, a szociológiailag pontos cím ez lehetetett volna: Az elszegényedett úriember naplója. Ám a napló darabjai hírt adnak valós emberi problémáiról, mindennapi közérzetéről, olykor gyors bepillantást engednek családi életének, illetve közvetlen környezetének felületi világába. Egyszóval a személyek reális alakok vagy alig elrajzoltak, akár saját nevükön, akár fantázianéven szerepelnek, vagy esetleg névtelenül, de azonosíthatóan. Egyedül a doktor bácsi modellje rejtély: dr. Nagy Géza kórházi főorvos, egyetemi magántanár volt állandó sakkpartnere, aki tagja volt a világbajnok magyar válogatottnak, ez olvasható az Ördögűzés c. tárcában, de az is olvasható: „nemhogy az elméletet, de még a figurák menetmódját sem ismeri..." A fiktív nevekkel is dokumentál bizonyos társadalmi tényeket, például az ügyvédek neve Blaufuss Arnold, Jakab és Bauer, a helyi boltosokat Glücknek, Sterknek, Sárkánynak hívják. Feleségét valódi nevén, Trúdinak említi, több kroki hőse, fiatalabb lánya, Kiskati. Még Fássy bácsi, édesapja jogi tanácsosa is élő személy volt, egykor Bihar vármegye főügyésze. A napló, ha tetszik, társadalomtörténeti-szociológiai forrásként is szolgál. A fonott bútorokat készítő asszonyság „kezítcsókoIom"-nak titulálja a nagyságos urat, neki ez utóbbi a rangja a neobarokk ország nomenklatúrájában. Az írások zöme a szerző pénztelenségének komédiájáról, filléres gondjairól szól. Nadányi konfliktuskerülő, defenzív életstratégiát választott, de értékrendje és erkölcsi érzéke kifogástalanul működött, noha kapcsolati tőkéje kéretlenül is kamatozott. A gyereknek például hitele volt a település minden cukorboltjában. Az ő személyes példája, élethelyzete nyomán főleg arról kapunk általánosítható információkat, hogyan éltek az 1920-30-as években a vidéki tisztviselők, s csak messziről és kívülről, tehát érintőlegesen jelzi a parasztság gondjait. Hitel, árverés, végrehajtás, fizetési meghagyás stb., ezek a gyakran előforduló szavak utalnak a gazdasági válság sújtotta ország kínlódására. Olykor felvillannak emlékek is a múltból. Bátyja eljuttatott hozzá egy régi képeslapot, amit édesanyja aggódva írt neki 1913. június 13-án, mert Csízfürdőn rosszul lett. De a lap már nem találta meg a Gömör megyei fürdőhelyen, ezért a posta visszaküldte ezzel a címzéssel: Berekböszörmény, Nadányi-tanya. A lap képes fele egyébként a berekböszörményi községházát ábrázolja. Most elmereng az anyai írás tartalmán: „Édesanyám ír nekem, haza vár engem a tanyára, a tanya is még a miénk, Nadányi-tanya, nem Becktanya. Június van, aratnak éppen... jó volna hazamenni. (...) Képeslapot kaptam a másvilágról." (Képeslap) Ne feledjük, a Nadányi-család a XIX-XX. század fordulójáig földbirtokos színvonalon, gondtalan jómódban élt, ahhoz képest a főlevéltárnok családja a polgári nívónak is egy alacsonyabb fokán állt! A családfőnek olykor filléres gondjai támadtak! „Abban az időben, amikor még apám uralkodott, négy cselédünk volt. Inas, szobalány, szakácsné, szolgáló" - kezdi Egy fél cseléd c. tárcáját. Majd a folytatásban így ír: „így volt ez minálunk apám idejében, húsz évvel ezelőtt. Most már nem így van minálunk, vagyis nálam. (...) Nekünk nem négy cselédünk van, hanem csak egy fél." S miközben azon humorizál, hogy ennek milyen különös következményei vannak, mellékesen megjegyzi, hogy a kosztot hordatják. A tárcát csattanó felé tereli, ami kivételesen nem logikus, sőt öncélú: miért vágyik egy egész cselédre, ha azonnal felmondana neki? Az egykori jó4 SZEGEDI István: Nyugat. 1936. I. 155. 130