Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

IRODALOM ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - LITERATUR UND KUNSTGESCHICHTE - Bakó Endre: Nadányi Zoltán: Szegényember naplója, 1935

mód és a jelenkori szegényes állapot ellentmondását máskor is történetképzö szerkezeti elemnek használja. Az ő tüdeje, torka, gyomra, feje elbírná a középfinom török dohányt, de a kócsagtollas, csincsillagalléros nagybátyját (a gyerekek királynak képzelték) díszmagyarban ábrázoló festmény nem bírja ki. Drágább cigarettát kell tehát szívnia. (Középfinom török). Jó napja akkor van, ha nem kap levelet. Mert minden levél azzal végzi, hogy fizessen ennyit meg ennyit. „... sűrűn keresnek fel soraikkal különböző vállalatok, pénzintézetek, az adóhivatal, a járásbíróság, söt maga az egyház is. És mindegyik arra figyelmeztet, hogy adjak életjelt magamról sürgősen, csekken vagy postautalványon." Ennek a szellemes írásnak a poénja meg egy kicsit morbid: „Ezért félek a levelektől. Komorak, követelőek, fojtogatóak. Semmi humor nincs bennük, semmi líra. Oázisként hat ebben a komorságban, valósággal felüdít, felvidít, ha néha-néha becsúszik a postámba egy-egy családias hangú, kedves, derűs - gyászjelentés." Az Egy pengő c. írás a maga igénytelenebb műnemében Móricz Hét krajcárjára emlékeztet annyiban, amenynyiben a hivatalnok úrnak nincs tíz krajcárja postán feladni egy levelet, s a hajdúra bízza, aki a címzettől egy pengő borravalót kap. Mellékesen szokásai, irodalmi olvasmányai is szóba kerülnek, ezek is értékes információk, megerősítenek bennünket abban, hogy a verselemzések során bizonyos inspirációkat, rokonmotívumokat jó helyen kerestünk. Az Uzsonna például költőket sorol: „Én is szeretem a versikéket, órák hosszat olvasgatok versikéket a bőrfotelben, a könyvszekrény előtt, meg éjjel az ágyban. De azok más természetű versikék. Ady Endre, Kosztolányi, Baudelaire, Rilke és más nagyságos urak versikéi. Én az ilyeneket szeretem, ő meg az olyanokat." (Tudniillik a cselédlány a konyhai faliképek költészetében gyönyörködik.) Az írások hangneme humoros, ironikus, önironikus, poentírozó, ami megfelel nemcsak a Nadányi-személyiség alapvető hangoltságának, de élethelyzete hiteles ábrázolásmódjának is. Az írások beszédes bizonyítékai annak a bensőséges kapcsolatnak, amely családjához, gyermekeihez fűzte. Elsősorban kisebb lányához, Katihoz. Gertrúd lánya féltékenység nélkül elismerte, hogy húga volt édesapja kedvence, mert nemcsak bájos kislány volt, „göndör hajfürttel, a homlokán", amit az író apa „arany dugóhúzó"nak nevezett, hanem eredeti gyermekegyéniség. E villanófényben készült pillanatfelvételeket nem lehet összehasonlítani Németh László Lányaim c. művével, csak annyiban, amennyiben a személyesség ellenére ezek is túlmutatnak a privát értékeken. Aranyos humorral tudatja, hogy két pengő hatvan fillér kölcsönt vett fel a kislányától, de nem tudja megadni, csak hetven fillérje van, s kieszeli, hogy egyfilléresekre váltja, azt fogja visszaadni a „banknak" mert a „bankár" csak hatéves, s nem tud számolni. (Lejár a váltó) Szenzációsan mulatságos történet a Harmadosztály, amelyben az elbeszélővel együtt lelepleződik az útitárs: ő is csak Püspökladányig váltott másodosztályt, hogy ki ne pletykálják, onnan harmadosztályon utazik tovább Budapestre. Mindenki titkolja a cifra nyomorúságot, igyekszik megőrizni az álságos korszellem által diktált látszatot, rangon alul mutatkozni tekintélyvesztés. Egy-két tárcájának állandó, mondhatnánk típust modelláló alakja volt Pusztay Csöpi. A Harmadosztály c. tárcában éppen csak feltűnik, mert első osztályon utazik. „Pedig ő is földbirtokos szülők gyermeke" - teszi hozzá önironikusan. Rendkívül jellemző, ahogy Csöpi változó vagyoni állapota, anyagi helyzete viselkedésében kifejeződik. (Csöpi) Dramatizálva kabaréban is megállná a helyét az Ezermester, s monológként a Bánok a pénzzel, Válasz Vilma néninek története. 131