Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

IRODALOM ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - LITERATUR UND KUNSTGESCHICHTE - Bakó Endre: Nadányi Zoltán: Szegényember naplója, 1935

Bakó Endre NADÁNYI ZOLTÁN: SZEGÉNYEMBERNAPLÓJA, 1935 Zilahy Lajos és Nadányi Emil felkérésére 1928 márciusától rendszeresen írt tárcákat a Budapesti Hírlapba,

1 később más lapokba is, például a Magyarországba. Ezek szellemes, szórakoztató írásműveknek bizonyultak, a szakma és a közönség egyaránt kedvelte őket. A kritikusok novelláknak, krokiknak, karcolatoknak, lírai rajzoknak, akkordoknak, elbeszéléseknek is emlegették a kötet írásait, s ez nem annyira bizonytalanságukat, inkább a tárcák műfaji skálájának széles lehetőségét mutatja. Tárcáit Nadányi életműve, irodalmi munkássága szerves részének tekintette, s a szívéhez legközelebb állókat kötetbe mentette. „Nálunk a közönségnek nincs olyan szélesebb rétege, amely az ilyen hangulatos finomságokat élvezni tudná. (...) És mert az ilyenek nincsenek tízezrével, azért nem érzett ki üzletet ebből a könyvből a kiadó és a kötet a szerző kiadásában jelent meg" - írja a gyűjteményről szólva Hamvas József." Valóban, saját költségén adta ki a Szegényember naplója c. gyűjteményt - így egybeírva, egy fogalommá összevonva a jelzőt és a jelzett szót -, amely művészi szándéka ellenére sok értékes személyes dokumentumot is tartalmaz. A munkálatokat Adler József helyi nyomdász végezte hitelbe, az az irodalompártoló üzletember, aki később a Kelet Népe első számainak kiadását is segítette. Szöllősi Zsigmondnak méltán tűnt fel, hogy a könyv kiállítása szép és ízléses, nem vált hátrányára a helyi, vidéki nyomdai munka/ Mint láttuk, költészetében a személyes „én" nagyon foszlányosan, legtöbbször a fölvett attitűd mögé húzódva, rejtőzve jelenik meg, tárcáiban viszont éppen fordítva, a beszélő Nadányi Zoltán személyesen, legfeljebb enyhén stilizálva. Csak a szegényember a szerepjátszás, akinek az író kiadja magát. Szegedi István jó érzékkel mutatott rá: „A rejtett panasz pénz körül forog, pénz körül, ami elfogyott, ami nincs meg, nincs meg 1 Zilahy Lajos leveléből: „Kedves Barátom, bizonyára tudsz arról, hogy a Budapesti Hírlap Herczeg Ferenc vezetése alatt egy új szerkesztőségi gárdát toborzott, amelynek én is tagja vagyok. Nagyon boldogok volnánk, ha Te is munkatársa lennél a lapnak, amely alatt az értendő, hogy minden vasárnapi számba tetszésed szerinti terjedelemben és tetszésed szerinti témáról egy-egy cikket írnél Felhatalmazásom van arra, hogy ezért a külső munkatársi minőségért havi százhatvan pengő fizetést helyezzek Neked kilátásba. Miután a lap iránya sem nem antiszemita, sem nem reakcionárius, hanem egyszerűen magyar szellemű, a Te írói egyéniséged minden bizonnyal akadály nélkül tudna összhangba kerülni a lap irányával (...) A levél dátuma 1928. március 9. Közli BAKÓ Endre: Nadányi Zoltán levelesládájából. In: A Bihari Múzeum Évkönyve I. Berettyóújfalu, 1976. 335. 2 HAMVAS József: Napkelet. 1937. 622-623. 3 (sz.) vsz: SZÖLLŐSI Zsigmond: Újság. 1935. január 6. 16. 129