Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Gráfik Imre: Építészeti hagyomány - változó falukép - a falu jövője (Kelet-magyarországi esettanulmány)
zetü település több is van hazánkban, s a bennük élő lakosság létszáma, össztársadalmi méreteit tekintve nem elhanyagolható. 3 7 Sorsuknak alakulásába, jövőjére - különös tekintettel bizonyos társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális, egészségügyi stb. vonatkozások ill. viszonyok aggasztóan lefelé való tendálására - nem tekinthetünk megnyugvással. 3 8 Mindent egybevetve a falu perspektívája nem létezik zavartalanul biztosítottnak, s példáján keresztül az etnográfus úgy ítéli meg, hogy falvaink „testre szabottabb" fejlesztési tervet, egyedibb programot érdemelnek ill. igényelnek. 3 9 faluban: „A foglalkozási szerkezet ebben a településcsoportban hasonlít leginkább az egykori tradicionális falu túlnyomórészt paraszti foglalkozási szerkezetéhez. A korábbi viszonyok konzerválódását az tette lehetővé, hogy az elemzett falvak többsége a településhálózatban elfoglalt előnytelen helyzete miatt kívül maradt a gazdasági átalakulás fő vonulatából... Szerény közlekedési lehetőségek miatt a napi ingázás sem válhatott általános jellegűvé." VÁGVÖLGYI A. 1982. 147.; A tanácshálózattal kapcsolatos dél-alföldi tanulságok is párhuzamba hozhatók: „Nincs tehát szinkron a helyi tanácshálózat és az alsó fokú körzetek között ... a helyi tanácsi képviselet nem látszik megfelelő megoldásnak. Egyrészt, mert a települések eléggé népesek ahhoz, hogy önálló tanácsi apparátust tartsanak fenn, másrészt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a választott tanácsi testület népképviseleti funkciója társadalompolitikai szempontból is igen fontos, s ezt az un. =falugyülés= - jelenlegi hatáskörével - aligha helyettesítheti." MÉSZÁROS R. 1982. 111..; Össztársadalmi szempontból pedig, figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy „a társadalmi egyenlőtlenség legnagyobb forrását nem a foglalkozás vagy iskolázottság jelenti, hanem a lakóhely" ENYEDI GY. 1980. 55..; S végül életmód vonatkozásban: „A település markánsabban határozza meg, és mélyebben tartósítja az életmódkülönbségeket, mint akár maga a munkamegosztás." LOSONCZI Á. 1977. 334. 37 Alapvetően abból kell kiindulni, hogy „Falvaink sorsa, 5 millió magyar sorsa, közvetve egész településhálózatunkat, egész népességünket érinti." ENYEDI GY. 1981. 172. S szinte megállíthatatlan az apró és kisfalvak népességlebontódási folyamata, lásd: LETTRICH E. 1982. 63.; Továbbá: „Az ország községeinek kereken fele tartozik a leépülő kategóriába. Az életkörülmények a 70-es években - a többi településekhez viszonyítva - viszonylagosan romlottak... A hanyatló falusi térség az ország terület 1/3-a, 2 millió lakos." BARTA GY.-ENYEDI GY. 1981. 188. és 201.; S végül a berekböszörményi példa is azt látszik igazolni, hogy: „Sajnálatosan az utóbbi évtizedek történelmi eseményei is hozzájárultak ahhoz, hogy a falvakban él a legtöbb többszörösen hátrányos helyzetű ember (elesettek: 71,8%). Alacsony jövedelmük... magára maradottságuk ugyancsak a társadalmi változások, a migráció és a falusi értékek átstrukturálódásának = eredménye =. A többszörösen hátrányos helyzetű falusiak között sok az idős magányos ember ... Magukra maradtak a létminimum alatti, vagy annak határán levő jövedelemmel rendelkező, hiányos civilizációs lakáskörülményekkel, tradicionálisan visszafogott fogyasztással, alacsonyan tartott szükségletekkel élő falusi öregek." UTASI Á. 1984. 116-117. 38 Lásd: SZELÉNYI I.-MANCHIN GY.-GALAS1 P. 1974. 217-221. ún. hipotéziseit!; A társadalmi mobilitás szempontjából pedig azt a megállapítást, mely szerint: „A községi népesség nagy társadalmi mobilitása ellenére a falusi származás egyértelműen hátrányt jelentett a társadalmi mobilitásban." ANDORRA R. 1979. 90.; S végül, de nem utolsó sorban az a sajátos „tudati aktivizációs stop" is tanulságos, melyet a vizsgálatot összegzők a következőképpen fogalmaztak meg: „Különösen figyelemre méltó, hogy éppen a legrosszabb körülmények között élő rétegeknél kiugróan magas (60-70%) a társadalmilag determinált szegénység tagadása." KOLOSI T.-PAPP ZS.-GOMBÁR CS.-PÁL L.-BARA J. 1980. 139. 39 Berekböszörményi vizsgálatunk végső tanulságaként azonosulni tudunk Atkár kutatójának véleményével: „...egy mai magyar falu hatvan év alatt végbemenő életmódváltozása arra világított rá, hogy a falu minden változása ellenére megőrizte legsajátosabb vonásait, lényegét, helyét a falu-város dichotómiában." LAMMEL A. 1984. 340.; Ez az a generális kérdés, melynek Magyar falu című könyvében Erdei Ferenc önálló fejezetet szentelt, s mely a megváltozott társadalmi, politikai és gazdasági feltételek között is aktuális maradt: „... a város és falu kapcsolatainak mai helyzete igazolja Erdei Ferenc ama megállapítását, miszerint a parasztpolitika és a falupolitika két különböző dolog..., ha végső soron nem is választhatók el egymástól." KULCSÁR K. 1974. 245. 90
