Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren

„Kiállók a kiskapumba, Arra járnak a lányok a fonóba. El-el nézem mindegyiket, Mégsem látom az enyémet. Nem biz én Istenem, hogy is látnám, Hisz elhagyott hűtlen, árván engemet. " „ Este van, este van, elmúlt 9 óra, Gyere babám kísérj el a fonóba. Nem kísérlek, régen elmúlt 9 óra, Nem szabad a legénynek járni a fonóba. Este van, este van, de nem minden lánynak, Csakis annak, kihez minden este járnak. Énhozzám is járnak, de nem minden este, Szerdán és szombaton meg vasárnap este. " „ Virágos kenderem elázott a tóban, Rég megmondtam rózsám, ne menj a fonóba. Elejted orsódat, nem lesz ki feladja, Bánatos szívedet ki megvigasztalja. " „Este, este, sej este akar lenni, Ez a kislány haza akar menni. Haza akar menni, de nincs kísérője, Mert elhagyta az a csalfa szeretője. " „ Fonókában voltam az este, Édesanyám azt is kileste. Mindig csak azt hányja-veti szememre, Hogy kivel beszélgettem az este. Nem beszélgettem én senkivel, Csak keresztanyám testvéröccsével. Azzal sem beszélgettem sokáig, Csak éjfél után három óráig. " A fonókában a lányok körben ültek székeken, lócákon. A szoba közepére kisszékeket raktak, s erre ültek a legények, ki-ki szembe azzal a lánnyal, aki a szeretője volt. A legények lesték, hogy mikor ejtik le a lányok az orsót, amit felkaptak, s csak csókkal lehetett kiváltani. Ha az orsó nem akart leesni, a legény észrevétlenül egy kb. fél méteres cérnát csapott hozzá, hogy az pörgetés közben az orsóra tekeredjen, amelyet így a lány 54