Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren

kiejtett a kezéből. De volt aki két orsót is vitt, hogy legyen tartalékon arra az esetre, ha nem tetszik a legény, s nem akarja kiváltani csókkal. De ilyenkor a fiű bosszúból feltolta a szöszt a rúd tetejére, hogy ne tudjon fonni, vagy másként csúfolta meg: lehúzta az egész megfont fonalat az orsóról, s úgy adta vissza, vagy kiment az orsóval és az udvaron meg a kerten át a fonalat felmotollálta a bokrokra, vagy pedig az utcára ment, s az orsóról a fonalat egyik utcaajtótól a másikig motollálta fel, „végighúzta az egész utcán", „csinált belőle telefont". A fonókás háznál nem kínálták borral a legényeket. De a fonóba menet egyik fiú ment a másikhoz, lementek a pincébe, s jól meghúzták a bort, majd ketten mentek a harmadikhoz, s megint le a pincébe, és így tovább. Miután így összegyűltek, azután mentek a fonóba, mert bort nem vihettek magukkal, bár ha a háznál volt fiútestvér is, akkor az titokban ellátta a legényeket borral. De részegen nem illett lenni a fonókában. Ha a legény „észrevette magát", hogy a kelleténél többet ivott, még titokban haza ment, mert ha mégis maradt, kikacagták, kicsúfolták, „kimacskázták", addig amíg csak elment magától. Fonás közben különböző játékok voltak divatban. A legkedveltebb játék a kútba esés volt: a lányok sorban kérdezték „kútba estem, ki húz ki?", s a jelentkező legény csókot kapott tőle (annyit, ahány „méter mély" volt a kút). Szokás volt a fonóban „maskurát öltöztetni". Vagy azért, hogy elküldjék a másik fonókába kémkedni (utána volt miről pletykálni), vagy mert meghallották, hogy valahol disznótor van. Felöltöztek menyasszonynak, vőlegénynek, a fiú lánynak, a lány fiúnak, szakácsnak, juhásznak, cigánynak, púposnak. Bekenték magukat csirizzel, tollat ragasztottak rá, vagy csiriz helyett zsírral és korommal készítettek maszkot, így a felismerhetetlenségig elváltoztatták külsejüket. Vittek magukkal egy tarisznyát vagy egy kosarat, egy üveget és egy fakanalat, amellyel nagyot sóztak arr^, aki túl közel jött hozzájuk, vagy aki megpróbálta levetkőztetni őket. Volt 2-3 kísérőjük a védelmükre, s így mentek a disznótoros házhoz. Hogy a maskarákat ne ismerjék fel hangjukról sem, egy levelet adtak át a házigazdának mókás mondókákkal, mint például; „Jó estét kívánok a házigazdának, Megéreztük messziről szagát a hurkának. Hosszú útról jöttünk, nagyon elfáradtunk, Egy kis szállást kérni, ide mi bejöttünk. Nosza háziasszony, fuss a kamarába, Egy kis kóstolót tégy a szatyorunkba, Töltsd az üvegünket piros borral tele, Ez lesz az utunknak a jele. " „ Messze földről jöttünk Nagyon megéheztünk. Azt hallottunk, disznót öltek, Jó májashurkát sütöttek. Mink fogtuk a fülét farkát, Adjanak egy tepsi hurkát. " 55