Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Zilahy Lajos: A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága

hangzók rövidülése egyforma jelenség a köznyelvi és nyelvjárási kiejtésben, de főképp azért, mert a nyelvtudományban alkalmazott fonetikus átírás nehezebben olvasható, a nem szakember kedvét könnyen elveszi az olvasástól. A lehetőségek közötti választáskor - helytörténeti monográfiába készült feldolgozásról lévén szó - ezért döntöttem úgy, hogy ezt az átírási gyakorlatot követem. A szöveg így is tükröz egy fontos mutatót, nevezetesen, hogy az egyéni beszéd nyelvjárási változata is - sok tekintetben nem következetes. Jól mutatja ezt az egymás mellett élő sokféle alakváltozat. Mindezt azért említem, hogy jelezzem: a várttól eltérő adatok nem az átírás következetlenségei. Ilyen következetlenségek vannak. (Sárrétudvariban a tanúsz-hoz hasonló adatokban nem esik ki az /, mégis van rá példánk. A magánhangzók köréből még több az ilyen adat.) Jelzem tehát, hogy az átírás nem felületesség miatt ilyen, hanem gyakorlati okokból. - Baromfit tenyisztëttiink teljes nagy számba mért azír hogyhát földeket bizony mink jócskán munkáltuk mër felesbe harmadosba aztán vóutak ezëk az árendás földek mert még akkor magunknak bizony elíg kevés vóut me ugye a nagyszülők megvótak tehát azt űk nem adták nekünk még akkor ide. Na oszt most ugyi csak az vóut hogyhát minden azon vóutunk hogy amit tudunk jobban mëgélhessën az embër. Tehát ugyi a tárolás az vóut hogy hízót vágtunk mindén esztendőbe tehát jó mindig abbúl tudtuk hogy mennél nagyon lëgyën hogy egísz esztendőbe ezt be tudjuk osztani. Mért baromfi vóut az élelem mëg a szalonna a szalonna mëg a kolompír hogy az anyám beteg vóut hát én mikor a hatos vonat jött befele mán akkör nekëm jönni këllëtt hazafele hogy főzzem a vacsorát. Ez mán iskolás koromba is így vóut mért nekünk ám ki këllëtt mënni a határra még ha az iskolábúl hazajöttünk is. Az pám azt monta hogy majd tanúsz estére nem délután. Aztán ugye a határba ott mindig csakez vóut az élelem az embernek a szalonna hun mégsütöttük hun nem sütöttük hát persze mink három gyerék mindig mindig csak ëggy észtünk mert hiába Lajos vóut az öregebje ű úgy tartotta hogyhát ű a főnök. De bizony a másik bátyám nem nagyon hagyta magát mert ezelőtt levágták a szalonnát porciókba hogy ennyi a tiéd mëg ennyi a tiéd. Lajos mindig aszonta hogy én vagyok az öregebb nekem Kedvesany nagyobb kell. így osztán Béla szonta na megájj mért nem fogod mindet mëgënni mért sütöttük a szalonnát osztán midig élkeszte Lajos fordítani osztán hun az égyikünkét bele a pernyébe hun a másikat. Hát persze mikor kedvesapám velünk vóut akkor ez nem tôrtinhetëtt mëg hogyhát így lëgyën csinálva. Hát termiszetësën ugyi mán nígy órakor az kapun kimëntûnk a rëggeli nígy órakor. Én oszt mondom hat órakör szoktam hazamënni mért a főzíst azt be këllëtt fejezni mëg csak mindig vóut négy-öt hízó vagy pedig jött a tehéncsörda befele oszt vót égy tehén hát azt nekëm këllëtt mëféjni mé hát kedvesanyám hogy beteg vóut hát ugyi nem tudott dolgozni. Máj mikor máj mikor osztán kint a mezőn kapáltunk Lajos mindig aszonta mit szaladtok te úgyis csak akkor ülsz lé az asztálho mikor én. Na és hogyan fojtassam? 184