Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

Érték, hogy a primitív kultúrát sikerült beemelnie a költészetbe, amely ösztönző jelet, újabb líránk szintézisre törő irányzatainak. Érték, hogy ezen a keresztre feszített Magyarországon sikerült az ember „istenarcúságát" megmutatnia, úgy, hogy meg tudta őrizni népi kincseit: a népi hagyományokat, szokásokat, mítoszokat, gondolkodásmódot, s mindezt a paraszti nyelv élő elevenségével jelenítette meg verseiben. Nagy Imre a magyar irodalomnak ahhoz a szárnyához tartozott, amely hitt a magyar paraszt feltámadásában: a népi irodalomban. Nagy Imre az a fajta ember volt, aki lehetetlennek tartotta az elszakadást, szűkebb pátriájától, Sárrétudvariból. Köldökzsinóra, a kötődés, mely anyjához, falujához köti. Ha ezt elvágják, számára kezdődhet új élet, mert az már egészen más életforma lenne, amelyben ő képtelen megmaradni, amelyben költészete, ami Sárrétudvariból, szülőfalujából nőtt ki, feltámaszthatatlanul meghalna. 167