Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete
szagú szalmazsák" - a kiszolgáltatottság, a megaláztatás, az emberhez méltatlan cselédsorsot tárja elénk. A „patkány" többször előkerülő motívum a parasztsorsot ábrázoló - kifejező versekben. A patkány a maga undorító mivoltával kifejezi ennek az életnek az elviselhetetlenségét, tarthatatlanságát. A borzalmat azzal fokozza a költő, hogy a férgek egyre közelebb kerülnek a költőhöz, az emberhez. Először csak lesnek rá, majd arcán érzi „éles, hideg körmeit", majd a szagát is érzi. A záró részben a kiúttalanság, a tehetetlenség kényszeréből olyan módon tör ki a költő, a paraszt, hogy vasvillára szúrja: megöli a „patkányt". Az életkép hátborzongató soraiban ott érezni egyfajta allegorikus tartalmat, a paraszti hierarchia elnyomókra és elnyomottakra tagolódik, ennek megbontására az elnyomottak lázadó tettei vállalkozhatnak. Szelídebb, bensőségesebb hangúak azok a költemények, amelyek a honszeretetet, a magyarság kötődését földjéhez, a falutól elszakadni nem tudó költő hűségét vetítik elénk. (Pacsirtafészek Budapesten, Éjféli csillag, Puszták felé, Záporeső Budapesten, Búcsú) A paraszti élet képeiből azok sikerültek napfényesebbre, amelyekben fiatalok, vagy parasztlányok a szereplők (Napszámoslány tisztálkodása, A csók régi ára, Marokszedő lányok) Az eddigi költemények vagy megnyugodtak a tehetetlenségben, s fájdalmas záróképpel végződtek, vagy az idill ritka pillanatait festették. A költeményének egy újabb csoportja a lázadás, a nyugtalanság köré vonhatók. Lázadása szociális eredetű, így a költemények egy részében a nyugtalanság váddá erősödik, s olykor cselekvésre ösztönöz, forradalomra szólít (Nehéz álom; A zivatarok prófétái; Holnap takácsa; Látom a harcot; Új Március; Fáraók sírja; Júliusi vers; Kivert zsellérek; Az én pusztám; Eljött a tavasz; Kuvikányos éjszakában; Ne bántson; Póri szonett; Pofon) Ezeknek a verseknek egyik csoportja valóságos képet vetít elénk a parasztok életéről, s itt a zárás keserű indulatba torkollik. Érdemes azonban arccal fordulni „természet lírája" felé, hiszen egyéniségéből fakadóan itt tudott igazán kiteljesedni. A „természet líra" esztétikai értékeit vizsgálva e szakasz középpontjába állítható a Tücsök a máglyán című költemény, amit költészetéről írt verseit elemezve a költő ars poétikájaként értelmeztem. Itt is érintkezési pontok vannak. Ez azzal magyarázható, hogy a „természet lírában" érezte igazán otthon magát (mint arra már utaltam). Fanatikus rajongással fordul a természet felé. Ez az imádat a Sárréten még elevenen élő népi műveltségből és szokásból, sőt a paraszti mágia archaikus hagyományaiból táplálkozott. „A népszerű vallási képzetek a kereszténység hitelvein, szertartásain és ikonográfiáján belül még őrizték a pogány természetvallás ősi elemeit. " 2 7 27 Ua. mint a 2. 313. 159
