Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

sét meghirdették az első „bronztulipános pályázatot". A díjat Gömbös Gyula ajánlotta fel a legjobb vers- és prózaírónak ... a költői versenyt Nagy Imre nyerte.

1

6 így sikerült őt a névtelenség világából kiemelni. Az oklevél szövege a következő: „Miként ez a tulipán nem hervad, a rozsda nem fogja, akként maradjon és éljen Nagy Imre neve is minden jó magyar szerető emlékezetében. Legyen az ő dala forrásvíz, mely a szikkadó magyar testvérek szomját eloltja, legyen rózsalugas, mely alatt a fáradt magyar megpihenhet, legyen harangszóró, melynek szárnyán ég felé röpülhet a göröngyök gyermeke."

1

7 Megismerkedik Biharban élő költőkkel, írókkal. Ez később is felhajtóerő lesz a versíráshoz. Barátságba kerül Horváth Lajossal, Hegyesi Jánossal, Szűcs Sándorral, Szabó Pállal, Sinka Istvánnal és Domokos Bélával. Később megismeri Veres Pétert, Kállai Gyulát és Móricz Zsigmondot is. Magánéletében egyaránt éri öröm és bánat. Zsófia nevű kislányuk hat és félévesen vörhenyben meghal, Róza nevű lányuk paralízises. Később még két egészséges - ma is élő - fia született. Közéleti tevékenysége abban merült ki, hogy a Sárrétudvariban megalakult Harmadik Polgári Körnek - ami a Szociál Demokrata Párt szervező munkájának eredményeként jött létre - jegyző lett. A csendőrség több alkalommal felkereste Nagy Imrét. Többször faggatták kapcsolatairól, arról, hogy kik pénzelik. Ők úgy gondolták, hogy az oroszok, a kommunisták állnak mögöttük, ezért zaklatták Nagy Imrét több alkalommal. Neki viszont nem voltak politikai kapcsolatai. A harmincas évek második felében a Kelet Népe - amelyet először Sinka István társaival, majd Móricz Zsigmond szerkesztett - jelentette meg több versét is. 1940-ben jelent meg első verses kötete, amit saját magának kellett árulnia a biharnagybajomi vásáron. Ennek az „önárusításnak" viszontagságos, megalázó emlékét idézi a A biharnagybajomi vásáron című költeménye: „ Néma vagyok, nehéz a nyelvem, zsebem üres, éhen és szomjan állok itt a vásár közepén, pórálmú Biharnagybajomban. És nincs erőm kikiáltani, hogy eladó a könnyem, álmom, amit eddig sírtam s álmodtam, a pókhálós magyar pusztákon. " 1940. május 5-én rendeztek a Budapesti Vigadóban egy irodalmi estet. Finanszírozója Gróf Bethlen Margit volt. Nagy Imrének a felesége saját kontyoló ruhájából varrt nadrágot, és abban, meg kölcsön csizmában érkezett meg Budapestre. A találkozón 150 16 BAKÓ Endre: Adalékok Sinka István pályakezdéséhez. Alföld, 1974. augusztus XXV. évf. 40. 17 CZINE Mihály: Szabó Pál 1971. FÁBIÁN Gyula: Emlékezés Nagy Imrére Sárrétudvari parasztköltőjére. Kortárs, 1971. 2/8. 95. (Az oklevél a Bihari Múzeumban található, leltári száma: BM. VII. 80.3 - a szerk. megjegyzése) 146