Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete
művészember jelent meg. Ezek között azonban - mint ahogy arról Szabó Pál is ír - sok a dilettáns, a sznob. Nagy Imrét és Bartha Andrást emelik ki, mint igazi költői tehetségeket. Ebben az időben azonban egyre romlik egészsége. Mindezt tetézi csalódása 1941 őszén, amikor Jankovich Ferenc - aki még azt sem tudta róla, hogy kötete jelent meg nem túlzott elismeréssel szól az ő verseiről. A költő versben válaszolt: Ne bátorítson, és a vershez kommentárt fűzött. „Azt nem tudja Jankovich Ferenc, hogy az én költészetem a parasztság szenvedésének, bús sorsának égő' és örök csipkebokra, melyből az Isten szól a fájdalmas magyar mezőkhöz. " 1 8 1942-ben a berettyóújfalui kórházban dr. Zöld Sándor kommunista orvos kezeli. Sajnos már megmenteni nem tudja, ezért küldi haza 1942 decemberében. Megérkezése után való nap meghal. Temetésére egyetlen író, költő barátja, ismerőse sem ment el. Ha az állam eddig nem adott neki jóformán semmit, hát halálán megajándékozta egy koporsóval. NAGY IMRE KÖLTÉSZETÉNEK ESZTÉTIKAI JELLEGZETESSÉGEI Hatások Forduljunk az irodalomtörténet bármelyik korának költői pályája felé, mindenkor hasonló a tapasztalatunk: az egyéni hang megteremtéséhez hosszú, fáradságos (kirobbanó tehetségek esetében rövidebb) út vezet. A pálya elején többnyire még tisztán kivehető hatásokkal számolhatunk, majd a pályamű érettebb szakaszában, ez nem okvetlenül gyengül, de egyre intenzívebben beleolvad, szintetizálódik az adott költő hangjával, mígnem egyéni hanggá válik. így történt ez Nagy Imre esetében is. A legerősebb hatás - mint, arra dolgozatom elején már utaltam - a népköltészet volt. Ez is a magyarázata annak, hogy többen a „népi szürrealizmus"-sal összegzik költészetének jellegét. Az igazság az, hogy metafora értékű kifejezésekről lehet itt beszélni. Ezt a kifejező eszközt megtaláljuk úgy a szürrealista, mint a népköltészet soraiban. Ezt alkalmazza Nagy Imre gondolatok, érzelmek szemléletes kifejezésére: „ Nézzetek rám holdvilágcsőszök! Bagolykupecek! - én kiáltok: Prüszkölnek viharparipáim, S a tűzszérűn dalolva állok!" (A nap ostoros legénye) 18 BAKÓ Endre: Nagy Imre: Tücsök a máglyán. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó 1986. 287. 147
