Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

Tódor Györgyné NAGY IMRE KÖLTÉSZETE A NÉPI IRODALOM ÉS AZ „ŐSTEHETSÉGEK" „Azért születtünk, hogy éljünk s hogy megélhessünk szorgalmasan dolgozzunk jó és rossz, földeinken. A négy évszak négyszer feszít bennünket keresztre, eső mossa a nap kicserézi bőrünket, gyarló kétségbeesésben azért nem roppanunk össze. Fajtánkhoz így vagyunk hűek s hasonlóak önmagunkhoz, így ismernek meg állataink s így számol velünk az Isten. " 1 Kassák a Kelet Népében megjelent A parasztok üzenete c. versében világosan rajzolódik ki az a magyar történelemben és irodalomban egyaránt jelentős szerepet játszó alak, amely korokat átlépve meg tudta őrizni szívósságát, a természettel szoros kapcsolatát, eredetiségét: egyszerre gőgös és alázatos mivoltát - ez a magyar paraszt. A magyarságtudat alakulásában egyetlen korban sem mellőzhető ez a kép. Ady ad hangot e gondolatoknak, amikor azt állítja, hogy a társadalomnak a népből, az irodalomnak a régi és paraszti nyelvből kell megújulnia. így a parasztság nyelvét tette példának. Amikor nyelvi eredetiségért és kulturális tradícióért Balassihoz, Károlihoz, Csokonaihoz fordult, akkor tudta, hogy a nép - közelebbről a parasztság - mindig daloló, hol sokszínű és gazdag: hol meg "iromba" és „szűk" magyar nyelvének szárnyalásával találkozik. Nagy Imre, a költő - aki származását és életformáját tekintve is paraszt volt - költeményeinek felépítésében más forrásból nem is meríthetett volna, mint a paraszti világból. Az ő gondolkodásában a népiség, költői formájában a népiesség belülről fakadt és nem megtanult, felvett ismeretekből táplálkozott. Az irodalomtörténet a „népi líra" címszó alatt adott helyet költészetének. Verseinek értelmezéséhez szükséges megismerkednünk a „népi" szó fogalmának irodalomban betöltött szerepével, alakulásával. Ha teljességében akarjuk látni a fogalomkörhöz társuló képet, érteni akarjuk annak jelentését, egészen a gyökerekig - a népköltészethez - kell visszanyúlnunk. A népköltészetnek jól ismert a szimbólumteremtő hajlama. Népdalaink legtöbbjében ott leljük a madár szimbólumot, mint a szabadságvágy kifejeződésének tárgyiasult formáját. Nagy Imre költeményeiben leggyakrabban előforduló madárfélék: a pacsirta, a sas, a daru, a veréb, a varjú. Külön-külön mindegyik madár más-más árnyalatát adja az alapjelentésben megfogalmazott szabadságvágynak. Ezt tanúsítják verscímei is A pacsirta vére; Apám darutolla; Pacsirtafészek Budapesten; Darvak a falum egén; Varjak a diófán; A pacsirta sorsa; A madár; Verebek lakodalmán; Varjak nyáron; Kuvikárnyas éjszakában; Sas a viharban. Témája a népköltészetnek, a „népi" költeményeknek: a nép élmé1 KASSÁK Lajos: Parasztok üzenete. Kelet Népe. Bp. 1941. VII. évf. 17. sz. 9 139