Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

nyei, érzései, vágyai. Ezt a témát archaikus és közérthető, egyszer nemes, másszor durva, de mindig erőteljes a nép nyelvét felidéző formában öntik. Legkedveltebb műfajok: a népdal, a népballada és az elbeszélő költemény. Különösen a népdalból eredően gyakori a gondolatritmus, a falusi képvilág, a magyaros ütemek, az egyszerű szerkezet, a tiszta szókép. Közvetlenül, vagy közvetve ott rejtőzik a sorok mögött a „magyar paraszt". Az magyar paraszt, aki a létért való küzdelemben nemcsak felegyenesedni tud, hanem makacs is, mohó is, és mindig tud szenvedni igazáért. Erről az embertípusról ír Nagy Imre is. (Fáraók sírja; Téli kesergés; című versek.) Kérdezhetnénk: mi tartotta fönn évszázadokon át ezeket az emberi és irodalmi értékeket. A magyarázat nyilvánvalóan nem elsősorban anyagi eredetű. Gulyás Pál így fogalmazza meg: „Minden közösségben kell rejtőznie az őt mozgató technikai és társadalmi apparátus alatt egy láthatatlan, de mélyebb valóságnak, egy legvégső célösztönnek, amely már a vallás és a metafizika birodalmába tartozik, amelynek a tényeit aktába nem lehet iktatni, de a szívekbe nem iktatásuk mégis beláthatatlan következményekkel jár: a közösség felbomlásával."

2 A hitről van itt szó. A hit nemcsak a közösségi szellem kialakulását segítheti elő, de a valóságban megállni tudás képességét is fejleszti. Németh László így vall erről a kérdésről: „Lelki varázs is tarthat fönn osztályöntudatot, nemcsak az anyagi valóság."

3 A népköltészet társadalmi bázisaként az értelmező szótár is a parasztságot emeli ki egyedül. Nem lehet véletlenszerű, hogy a XX. századi új népi líra értelmezésében a nép egyenlő a parasztsággal. Ennek is hagyománya van a magyar irodalomban. Ezt a megállapítást támasztja alá Németh László is a Két nemzedék c. tanulmánykötetében: "Magyarországon azonban történelmi osztály a parasztságon kívül csak nyomokban van. Azt a történelmi emlékkincset azonban, mely oly hasznosan egészíti ki az íróét, nagyobb tömbben csak a parasztság őrzi."

4 A magyar parasztság - amint ez a népköltészetben is megfogalmazódik - nem ismer félmegoldásokat, részigazságokat, kompromisszumokat, nem hajlamos az asszimilálódásra. Ezért kell neki oly sokat tűrnie, szenvednie, keresztre feszítettség fájdalmát viselnie. Ezért tűnik fel oly sokszor a mártíromság fényében. A közösség költészete - és ezt is átveszi a „népi líra" - meghatározza azokat a szigorú normákat, melyek szerint a népnek élnie lehet, élnie szabad. A népköltészet örökszép etikája szerint a legbensőbb emberi érzéseken semmilyen cél érdekében nem lehet erőszakot tenni, mert a lélek jobban ragaszkodik a szabadsághoz, mint az élethez."

5 A népköltészet tehát az a gyökérhálózat, amelyből kifejlődhetett a növény: a népi irodalom. A népiség fogalma szükségszerűen történeti jellegű, így koronként változó eszme világában és alkotó módszerében egyaránt. Míg Csokonainál plebejus demokratizmust jelentett, addig Petőfinél a tudatos forradalmiság eszméjévé nőtte ki magát. Arany János költészetének a népi és nemzeti volta adta az esztétikai mértéket. Ennek a 2 POMOGÁCS Béla: A tárgyias költészetiül a mitológizmusig. Bp. Akadémiai Kiadó, 1981. 109. 3 NÉMETH László: Két nemzedék. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1970. 681. 4 Ua. mint a 3. 694. 5 GÖRÖMBEI András: Sinka István. Bp. Akadémiai Kiadó, 1977. 95. 140