Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)
Szűcs Sándor közölt adatot a Nagykunság táltos gyógyítóiról, mely szerint a gyógyító tevékenységhez használt rostát - vagy más dobszerű tárgyat - bizonyos esetekben késsel, bicskával ütögették. 2 5 Tehát, ezek az eszközök szerepet játszottak a (gyógyító) „szertartásban". A táltosok viaskodását a népnyelv „vagdalkozás"-ként is említette. E motívumhoz kapcsolódik egy másik - a viaskodás-történetekben újra és újra előbukkanó-elem is. Nevezetesen: a táltos a viaskodás megkezdése előtt elmegy, elbújik (mintegy „eltűnik") a jelenlévők elől (mikor azok „másfelé néznek"). Például a nagykunsági táltos Takács Pista esetében: „... akkor már látszott az ég alján a nagy fekete borulás. Pista meg elkerült a ta.. - .,26 nya möge. De Hajzer János is „elment a családtúl" ilyenkor és így van ez más táltosoknál is. Érdekes ellentét figyelhető meg a történetekben: a viaskodásra felkészülés (a bikaalakba át- és visszaváltozás) elbúj ássál, elrejtőzéssel jár együtt, ugyanakkor a táltosok által végzett gyógyítások („gyógyító szertartások") mindig a szűkebb közösség előtt (gyakran annak egyes tagjaitól aktív, tevékeny közreműködést igényelve) zajlanak. Balázs János „A magyar sámán réülete" című tanulmányában nyelvészeti, néprajzi és régészeti kutatások eredményeinek sokaságát felhasználva kísérelt meg választ adni arra a kérdésre, hogy milyen tényleges tevékenység rejlett a sámán rejtezése illetve révülete mögött. A sámán szertartás alatti - közbeni tényleges elbujására és a „rejtezés" kapcsolatára vonatkozó megállapításai figyelemre méltó párhuzamai a fent leírtaknak. A Balázs által alapvetőnek tartott másik motívumra, mely szerint a sámán a rejtezés alatt felhevül, kimelegszik leizzad - magyarázata: „megszállja a bálvány, vagy valamilyen szellem heve" - is találunk utalást a táltos történetekben: például Takács Pistánál viaskodás (rejtezés) után: „Amint nyakába libbent a kurta ing hát habos volt a háta, összegyűlt a verejték a gerince völgyében." Egy másik esetben: „...Takács Pista már megint ott aludt, mintha el se mozdult volna onnan. Csak neki volt pirosodva az orcája, a verejték meg csorgott róla. Látszott rajta, hogy az elébb viaskodott. " 2 7 A viaskodások helyszíne szintén lényeges eleme a táltos-történeteknek. A táltos ugyanis előre tudja nem csak azt, hogy kivel és hogy mikor, de azt is, hogy hol kell megküzdenie. Hajzer Jánossal kapcsolatban a levegő, a keresztút és a domb (hegy) jelenik meg a viaskodások helyszíneként. Mindhárom helyszín ismert a táltos-hiedelemkör irodalmából. (Egyetlen történetben zajlik a küzdelem a beteg házában - ez valószínűleg a boszorkány-viaskodásoktól átvett motívum.) 25 SZŰCS Sándor; 1975., 47. és 50. 26 SZŰCS Sándor, 1959., 69. 27 Uo. 124
