Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)
Diószegi Vilmos hasonló példákat idézve a szibériai sámánokról szóló történetek köréből azzal magyarázta a motívumot, hogy a hiedelem szerint azok a sérülések, amelyeket a sámán - illetve táltos - rejtezés közben viaskodó szabadlelke szerez a küzdelemben, megjelennek a távol lévő fizikai testen is. 2 2 Hajzer Jánossal kapcsolatban a családi emlékezet is úgy tartja számon, hogy „viaskodásaira" nyeletlen kaszát vitt magával. Amennyiben e közlés tartalmát elfogadjuk valósnak és benne nem hiedelemmondai elem megjelenését látjuk, talán felvethető a fent idézett adatok más irányú megközelítése is. Meglehetősen részletes leírásokat ismerünk (pl. Venjamin, vagy Kai Donner tollából) szibériai nyelvrokon népek köréből olyan „sámán-ülésekről", amelyekben igen fontos szerepet kap egy bizonyos - a sámán által a szertartás során használt - szúróvágó eszköz. Ezzel az éles-hegyes eszközzel - ami legtöbbször kés vagy tőr (de nem lehet akármi) - a sámán a szertartás előrehaladtával egy bizonyos időpontban sebeket ejt saját magán. A sebek ejtésének célja az idézetek szerint többféle: „... egy erdei jurák sámán ... azt állította, hogy a sámán csak akkor sebesíti meg magát, amikor a Halál-Szelleméhez indul, hogy az előtt kinyilvánítsa nem fél tőle. ", „A sámánnak meg kell mutatnia, hogy a halállal is tud dacolni, ezért vág késsel magának ... mély sebeket a mellébe, vállába stb. " Bizonyos szempontból jóslás is ez a tevékenység, amelyből közvetlenül a szellemeknek történő áldozás előtt vonnak le következtetéseket: „Jó jel, ha a sámán e műveletnél nem érez fájdalmat, s ha ez nem jár vérzéssel, az ellenkezője viszont szerencsétlenség előjele. " , illetve egyfajta „felkészültségi próba" vagy „tudáspróba" is lehet: „Ha ezt (a vágást) úgy tudja megtenni, hogy közben nem folyik vér, akkor már szabad érintkezésbe lépnie az alvilág szellemeivel, mert akkor már megvan erre a képessége. " 2 3 Fontosnak tartom hangsúlyozni: bármi is az önsebzés célja, az a leírások alapján a szertartáshoz szervesen hozzátartozó, annak meghatározott időpontjában, meghatározott céllal végzett cselekvés és nem öntudatlan „szurkálás-vagdosás". Valószínűleg e cselekvésnek az emléke őrződhetett meg a „Fanyüvő" (Aa Th 3018B) típusú népmeséinknek abban a motívumában, amelyben az alvilág járása után e világba a griffmadár hátán visszaigyekvő hős a bor és kenyér (ital- és ételáldozat) elfogyása után saját combjaiból vág ki egy-egy darabot, azzal etetve a griffet. (A kutatás lásd például Kovács Ágnes mese magyarázatait 2 4 - a mesehőst ezekben a mesékben a táltossal azonosítja, az alvilágjárásban pedig a sámán-szertartás központi elemének emlékét látja.) 22 DIÓSZEGI Vilmos; 1967. 120. 23 VÉRTES Edit: Szibériai nyelvrokonaink hitvilága (Budapest, 1990.) 207-209. 24 BENEDEK Elek: Magyar mese-és mondavilág (Budapest, 1988.) 504. 123
