Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)

A viaskodások jellemzője, hogy alapvetően eszköz nélkül zajlanak. Hajzer János viaskodásairól is így tudták ezt az adatközlők, két esetet kivéve. Az egyikben tüzes kard a küzdelem eszköze. Ez valószínűleg vallási képzetekből került a természetfeletti képességekkel felruházott táltosokról szóló történetbe. A másik említett eszköz a nyeletlen kasza. A kutatás számon tart ugyan olyan - a Balkánon ismert - hiedelemlényeket (pl. a román strigoiok), akik túlvilági csatáikhoz fegyverül földműves eszközöket (kaszát is) használnak,

1

6 a magyar táltos-hiedelemkörre azonban ez a motívum egyáltalán nem jellemző. Viaskodás után Hajzer Jánosnál is - akárcsak más táltosoknál - kifáradásról, kimerültségről, összetörtségről számolnak be a történetek. De nem csak ezekről, hanem megszaggatott ruházatról és egyéb „külsérelmi nyomokról" is: „(Hajzer János és a másik táltos) összehasgatták egymást", vagy „... reggel mikor hazament, ugyi vót hogyhát tiszta vércsepp vót az udvar... " Hasonló adatot találunk az 174l-es miskolci perben, mely szerint Kőmives Suska „tátos" ingválla a viaskodás után „öszve vólt vagdalva".

1

7 A Luby Margit által közölt történetben: „Látta az asszony, hogy a (táltos) jány teste tele van hasított sebbel. "

1

8 De ilyesmiről számoltak be Szűcs Sándornak is adatközlői a Nagykunság nevezetes táltosainak - Takács Pistának, Csörsz Istvánnak - viaskodásairól mesélve: „... látják, hogy a gyerek amoda vánszorog előfele a dűlőúton. De nagyon, el volt csigázva! A gúnyájának csak a ringyerongya lógott rajta..." vagy egy másik esetben: „...szépen kitisztult az ég, Pistát se lelték sehol. Otthon találták meg a tanyában. A jászolban aludt. Az inge fel volt hasadva a nyaka szegéséig, bal gatyaszára egészen a korcáig. "

1

9 Hasonlóképpen történt ez a már említett Pénzásó Pista esetében is: „Onnan tudták róla, hogy tátos, hogy elment jó ruhában birkózni a tátosokkal, oszt hazagyött rongyos ruhába. "

2

0 Barna Gábor egy debreceni adatot említ, mely szerint a táltos a viaskodás után „nagyon rongyos volt."

2

1 16 PÓCS Éva: Tündérek, démonok, boszorkányok (Budapest, 1989.) 130. 17 BODGÁL Ferenc: „Egy miskolci „tátos" 1741-ben" . In.: Néprajzi Közlemények, I960., 308-311. 18 LUBY Margit: Bábalelte babona (Budapest, 1983.) 92. 19 SZŰCS Sándor; 1959., 69-71. 20 FÜVESSY Anikó, 1982.601. 21 BARNA Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén, Bp. , 1979. 33. 122