Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)

Siteri Róbert „Az ISTEN ÚGY TEREMTETTE ..." (TÖRTÉNETEK HAJZER JÁNOS VÉRTESI TÁLTOSRÓL) „... a sámán átmegy egy pszichikai folyamaton, amelynek során a gyengeség állapotából az erő helyzetébe kerül. Ebből látszik, hogy nem lehet valami gyenge alkatú pszichopata, amint az.t korábban oly gyakorta tartották, hanem sokkal inkább különleges adottságokkal rendelkező egyéniség, hasonlatos sok tekintetben a mai pszichiáterekhez... Ebből a szempontból a sámánizmus nem vallás, hanem pszichotechnika, amely elvben bármelyik 'nagy' világvallás keretén belül megjelenhet. " (Hoppál Mihály: Sámánizmus napjainkban?) Azokat a történeteket, amelyek e munka alapjául szolgálnak 1995 júliusa és szeptembere között gyűjtöttem Vértes községben és környékén. Előzetes célkitűzésem szerint arra a kérdésre kívántam választ kapni, hogy milyen nyomai vannak a táltoshiedelemkörnek ebben a községben. A gyűjtőmunka helyszínének kiválasztása nem volt véletlenszerű. Vértes (1970-ben Nagylétával történt egyesítése óta Létavértes) az Érmellék és a Bihari-síkság határán fekszik. Olyan tájegységek - Hajdúság, Sárrét, Nyírség - közelében, amelyeket a tudomány a táltos-hiedelemkör „klasszikus" területeiként tart nyílván.

1 Ezek azok a tájegységek, ahol a hiedelemkör a legteljesebben megmaradt szinte napjainkig. Feltételezhető volt ez az anyaggyűjtésre kiválasztott községről, illetve tágabb környezetéről is. Rögtön a gyűjtőmunka megkezdésekor kiderült: Vértesen nemcsak általában ismert a hiedelemkör, hanem élénken él - még napjainkban is - egy olyan személy emlékezete, akit táltosnak tartottak, és aki a község határában lévő tanyák egyikén élt a századfordulón. Ezek után gyűjtőmunkám elsődleges céljává az e személyre vonatkozó adatok, a róla szóló közlések és hiedelemmondák összegyűjtése vált. (Nyilvánvalóan ilyen módon választ kaptam azokra a - hiedelemkörre általánosan vonatkozó - kérdésekre is, amelyeket feltenni szándékoztam.) Ezt a táltosnak tartott személyt Hajzer Jánosnak hívták. Rá vonatkozó adatokra nem bukkantam sem a levéltári anyagban, sem korábbi gyűjtésekben. Sőt, a helyi egyház korabeli anyakönyveiben sem szerepel a neve. Ugyanakkor a falu emlékezete és - talán megbízhatóbban - a családi emlékezet tudni vél róla néhány „objektív" adatot is. Ezek szerint a Hajzer család Zsákáról került a környékre a múlt század második felében. (Akkor, amikor Vértes „Ligeti rész"-nek nevezett határrészén tanyákat alakítottak ki.) 1 DÖMÖTÖR Tekla: A magyar nép hiedelemvilág. (Budapest, 1981) 117., illetve Szűcs Sándor és Luby Margit gyűjtései. 113