Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)

Hajzer János 1880 táján születhetett és talán 1916-ban halt meg. Római katolikus vallású volt. Nős volt, három gyermeke született. Az egyik ligeti tanyán ugyanolyan gazdálkodó életmódot folytatott, mint a környezetében élők, illetve többen említették csőszként, vagy kerülőként is. Ezekkel a rendkívül szegényes - és bizonytalan - adatokkal szemben igen gazdag és eleven a táltosi mivoltához, ezzel kapcsolatos tevékenységéhez fűződő emlékanyag. Ennek magyarázata nyilván ugyanaz a jelenség, amiről Füvessy Anikó Pénzásó Pistával - Tiszafüred és környékének nevezetes kincskeresőjével és táltosával - kapcsolatban így írt: „... az olyan vidéken, ahol tevékenységében néphithez kapcsolható egyén él ... ez erősen hozzájárul a kihalóban levő hiedelemanyag konzerválódásához."

2 (Ugyanakkor az ilyen esetekben az adott személlyel valóságosan megtörtént események (pl. halálának körülményei), illetve tényleges tevékenysége (pl. gyógyító tevékenység) összekeveredhetnek az alakjához később kapcsolt - és máshonnan származó - hiedelemmondákkal.) E munka első felében össze kívánom vetni a Hajzer János személyéhez kapcsolt történeteket a táltos-hiedelemkörre vonatkozó kutatások eddigi megállapításaival, a második felében pedig közlöm a gyűjtött anyagot. I. A táltos-hiedelemkörrel kapcsolatos tudományos kutatások eredményeinek legutolsó összefoglalását a „Magyar Néprajz" 1990-ben megjelent VII. kötetében találjuk. Itt Pócs Éva összegzi az eddigi kutatások eredményeit (főként Diószegi Vilmos megállapításait idézve). Meghatározása szerint a táltos „A magyar néphit mediátor-alakja, akit a kutatás - több-kevesebb megszorítással - a feltételezett ősvallási, samanisztikus világfelfogás örökösének, a honfoglalás korában még a sámán funkcióit betöltő személynek tart. „A táltos rendszerint jószándékú , tudása ,jó tudás". Fő tulajdonságai pedig a következők: - a táltoshivatás „felsőbb rendelés" (a táltos-jelölt akaratától független, sőt általában akarata ellen való a „kiválasztás") - a táltos „kiválasztottságát" fölösleges csont jelöli, fölösleges csonttal születik (rendszerint foggal, dupla fogsorral); ha a fogat a születéskor kiveszik, a gyerekből nem lesz táltos - gyerekkorában magánakvaló, szótlan, társaitól elkülönül - 7 (ritkábban 12, 14) éves korában „érte jönnek", elviszik az idősebb táltosok vagy szellemek, ilyenkor „tudományt nyer"; több adat szerint a táltosjelölt „elrejtezik" (rejtezés = tetszhalálszerü, transzállapot), ekkor testét feldarabolják, hogy fölösleges csontjának meglétéről meggyőződjenek - a táltosnak fája van, amely a tevékenységében fontos szerepet játszik 2 FÜVESSY Anikó: Pénzásó Pistához, a tiszafüredi táltoshoz fűződő hagyományok. In.: Néprajzi Tanulmányok, 1982., 592. 114