Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Udvari története a XVI. század derekáig

Az udvar szavunk a keleti szláv dvor átvételével alakult s GYÖRFFY György szerint az etelközi magyar—kijevi szláv érintkezés korában került be nyelvünkbe. Mint írja: a XI. század során „Amikor megszűnt a fejedelmi udvarhelyek személynévvel való elnevezése, az új királyi és hercegi udvarhelyek kapták az Udvar, Udvarhely, Udvard, Nádudvar és Hímesudvar elnevezéseket."

8 Az előfordulások nagy részében ezek a helynevek azokat a településeket jelezték — ha volt is esetleg némelyiknek valamilyen korábbi elnevezése — melyek a királyi és trónörökösi birtokok kisebb-nagyobb központjai voltak. Ezek adtak helyet az udvarházaknak, XI—XII. századi latin nyelvű forrásaink curia-inak, curtis-ainak. Ha ezeknek a falvaknak csak XIII. századi vagy későbbi írott említésével rendelkezünk is, többségük nevükben szerte az országban az I. István király által szervezett uralkodói udvarhelyek emlékét őrizte meg. A XI—XII. századi magyarországi prédiumokról — magánföldesúri mezőgazdasági üzemekről — írt nagyjelentőségű munkájában SZABÓ István rámutatott, hogy nem lehet minden „udvar vagy udvarhely" nevú településünket a királyi birtokszervezethez kapcsolni. Ugyan a prédium minden esetben érvényes magyar megfelelő szavát nem tudjuk megállapítani, de „. . . a curia és curtis fogalma sok megegyezést mutatott a prédiuméval, nem volna meglepő, ha udvar lett volna a prédium is."

9 Az -i képzős helyneveink az -é birtoknév képzőt mutatják, tehát az Udvari falunév arra utal, hogy az ilyen település az „udvaré". A fentiek figyelembe vételével az Udvari nevű településeken a legtöbb esetben a királyi birtok udvarjához, udvarhelyéhez szolgálattal tartozó népek éltek. Csak ebben az esetben nincs meghatározott, sajátos szolgáltatás megjelölve, mint a földművelő Szántó, vagy például az Ács, Csatár (Csitár), Halászi, Kovácsi, Lovászi, Szekeres, Szőllős, Tímár stb. helyneveinknél. 8 GYÖRFFY György: István király és műve. (Bpest, 1977) 103, 234, 247.; lásd még a 17. fejezetét: Udvar és udvari szervezet és 32. fejezetét: Az udvari szolgálók és kézművesek néhány fajtája, passim. — A fejedelmi szálláshelyek személynévvel való megnevezésének átváltására lásd GYÖRFFY György: A honfoglaló magyarok települési rendjéről = Archaeológiai Értesítő 97. k. (1970) 190. — Az Udvar, Udvarc, Udvard, Udvarhely helynevekre lásd KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I—II. (Bpest, 1988) I. 166, 572. és II. 33—34, 171, 231, 329, 438, 455, 487, 521, 545, 547—48, 695. és 730. 9 SZABÓ István: A prédium. Vizsgálódások a korai magyar gazdaság- és településtörténelem körében. I—II. = Agrártörténeti Szemle V. évf. (1963) 1—49. és 301—337., lásd 18. — A Baranya megyei Szeles (Zeles) prédiumon 1181-ben magánbirtokos curiá-ja, udvara állott. A falut 1290—1301 között és későbben is már Udvard (Vdwarch) néven említik, lásd GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történelmi földrajza I. A—Cs. (Bpest, 1963) 397—98. — 1217-ben a Moson megyei Monóudvar települést novum prédium-nak találjuk, viszont 1318ban „domus seu curia Neinaigen"-nek írták, lásd CSÁNKI D. i. m. III. 683. — Az udvarhely is már a tatárjárás előtt a magánbirtokos prédiumának megfelelője volt. 1231-ben a Szentkeresztről nevezett prédiumot a házat építtető birtokos mint „közönségesen udvarhelynek nevezettet" írja, — „... quia locus est specialis, quod vulgo dicitur Wdourhel", lásd SZABÖ I. A prédium. I. m. 18. — A Zala megyei Újudvar (Ojvdour) pedig 1193-ban a székesfehérvári keresztesek prédiuma. III. Béla oklevelét lásd III. Béla emlékezete. (Szerk. KRISTÓ Gyula— MAKK Ferenc, Bpest, 1981.) 98. — Viszont ugyanez a falu 1292-ben mint Nova Curia jön elő, lásd OKLEVÉLTÁR a Tomaj nemzetségbeli losonczi BÁNFFY CSALÁD TÖRTÉNETÉHEZ. I—II. (Szerk. VARJŰ Elemér—IVÁNYI Béla, Bpest, 1908—1928.) I. 28—29. Lásd még CSÁNKI i. m. III. 120. A falu ma Zala megyében Nagykanizsától északra Csáktornya mellett van. 65